"Ha fáradt vagy az úton, leülhetsz egy kőreHa szomjazik a lelked, kimehetsz a zöldbeHa átfagyott a tested, a Nap felmelegítHa bánatod hordozod, a madárdal felvidítHa egészséged fogytán, gyógyírt ad a mezőÉs ez a sok szeretet, mely a teából…

-Szerintem valami nem oké velem.-"AZON" kívül?-Aha....-Mire gondolsz?-Hát, tudod.... magunkra...-Pontosan?-Hát tudod te....-Arra, hogy meg van mindened, még se jó?-Jaja... valami ilyesmi... -Milyesmi?-Vannak szeretteink, van pasink, van egy jól pozicionált melónk, vannak…

- Hideg van...- Aha... Te is fázol?- Nagyon.- Mi legyen?- Nem tudom. Talán kapjuk össze magamat. És kezdjük előről.- Már megint?! - Igen. Nincs mit tenni.- Nem unod még?- Mit is?- Hogy mindig elmagyarázni, hogy te egy vagy, hogy mi egy vagyunk, hogy beteg a lelkünk, és csak magamat…