Tegnap kicsit elcseteltem az időt SzSz-el, kicst későn indultam el az irodából. Kicsit maga alatt volt ő is, és kicsit én is. Természetesen azért, mert mindkettőnket megvisel napjaink gazdaság politikája, a benzin ár, a 27 %-os áfa, és még egy pillanatig sem azért, mert egy csöppet is hiányzott az elmúlt hetek hajmeresztő őrülete.
Ezek a gondolat töredékek zúzták egymást még a fejemben, amikor meggondolatlanul és bambán kiléptem az ajtón, és szó szerint volt főnököm karjaiba estem. Szó szerint estem, mert megcsúsztam, és pont abban az idióta szerencsétlen pillanatban a ház előtt ment el (2 háztömbbel dolgozok most arrébb, mint korábban, nem nehéz így "összefutni").
A szokásos "jól van kisasszony?" körök után leesett neki a tantusz, hogy ki zúdult a nyakába. Csak azért nem estek ki a szemei, mert a szemüvege a helyén tarotta őket. És jött a "meg-se-ismertelek" szöveg, meg az "itt-dolgozol" és a "merre-mész-elvigyelek". Kifogás hegyek közül az jutott eszembe, hogy még mennem kell a Momba a Matchba bort venni. Fogalmam sincs, miért ez az idiótaság jutott az eszembe, de persze, erre ő közölte, hogy tök jó, neki is, ő is oda készült (nyilván nem, mert az ellenkező irányba haladt, amikoris én közbeestem).
Amig a Mom felé mentünk, semmi extra téma nem volt. Csak az udvariassági körök, hogy "jó-az-új-hely?"; "volt-kollegák/ügyfelek-jól-vannak?"; "család-jól-van?"; "jól-teltek-az-ünnepek?" és a többi...
Beértünk a Momba, és hülye szokás, de én mindig leveszem a kabátom, mert kint hidegebb van, és nincs kedvem egy ilyen miatt megfázni... Ezzel kapcsolatban jött a következő szómenése "de-jó-ez-a-vörös", "jól-nézel-ki, új pasi?", "hol-is-laksz-most?" "piros-a-körömöd!-jé!-sose-volt-vörös"; "nem-túl-merész-ez-a-külsőváltás-az-üzleti-élethez?" Mindenre minimális választ adtam, sőt, volt amit inkább meg se hallottam. 3 méteresre nyújtottam a lépéseim, lespuriztam a Matchba, de csak nem bírtam lehagyni. Elhúztam a borokhoz, legugoltam, hogy megkeressem a mentsvár-bort, közben persze láttam, ahogy felém hajol és kukkolja a dekoltázsom, iszonyatosan kínos volt, ezért aztán villámgyorsan tűztem is a kasszákhoz. Képtelen voltam lerázni, pedig baromira rajta voltam.
A kasszánál nem engedte kifizteni a bort, amit vettem, baromi erőszakos volt, én meg nem akratam jelentet rendezni. A mozgólépcsőn felfelé pedig megkérdzete, hogy látja, hogy most sietek, de máskor esetleg nincs-e kedvem egyet borozgatni vele. Igyekeztem nem kimutatni a döbbenetem, ezért csak azt mondtam, hogy mostanság nincsenek szabad estéim. Még egyszer megkérdezet, hogy elvigyen-e, mire mondtam, hogy köszi, nem kell. Erre odahajolt, magához húzott, adott két puszit, és a másodiknál a fülembe súgta, hogy őrjítően szexi ez a vörös. Én meg idióta módon annyit mondtam, hogy "hát köszi, szia"
És persze az előző melóhelyem nem csak azért hagytam ott, mert már kinőttem, hanem azért is, mert baromira megromlott közöte, meg köztem a viszony. A végére teljesen egyértelművé vált, hogy amiért nem fekszem le vele, nem kapok jutalmat, fizetés emelést, semmit. Meg persze különben is, örüljek, hogy ugrálhatok neki és hogy ő ordít velem... Nyilván valóan ő végig a munkámban kereste a kifogásokat, hogy miért nincs jutalom, meg fizu emelés.... és persze, a fenti kis szösszenet is azt támasztja alá, hogy bár minden partner és ügyfél elégedett volt a melómmal, mégis a munkámban volt a hiba, és nem abban, hogy nem tettem szét a lábam....
Amúgy meg, én voltam az idióta, mert sokkal célra törőbben lerázhattam volna és küldhettem volna el a jó búsba, ha már.... Na. Nem is értem, hogy miért nem tettem.
Mocskos egy világ ez....
