- Anyuuuuuuuuu! Nem akarok menni! Anyuuuuuuuuuuu tiltsd meg! Anyuuuuuuuuuuuu hazudd azt hogy beteg vagyok! Anyuuuuuuuuuuu! Könyörgöm ne engedj el! Anyuuuuuuuuuu! Anyuuuuuuuuuu! Anyuuuuuuuuuu!

- Hjajj! Az agyamra mész! Jól fogod érezni magad, röhögd ki őket, tudod milyenek, rázd le magadról, mély levegő, túl fogod élni!

- Anyuuuuuuuu, én nem akarok, nem akarok, nem akarok!

- Most már aztán elég legyen, fejezd be a hisztit. Van egy kis zölddió pálinkám....

- Nyammiiii...

- De csak hogy megnyugodj... De apádnak el ne mond, hogy rád pazarolom!

 Így esett, hogy két zölddiólikór után kicsit inkább minden mindegy hangulatban, erőt véve magamon baktattam APK-val a lánybúcsúra, hallgatva a szónoklatát, hogy milyen fontos, hogy viselkedjem azon az estén. És ekkor döntöttem el, hogy hát b.zmeg viselkedni fogok, én leszek a buli lelke, csak azért is megmutatom.

Odaértünk a Menyasszonyékhoz... MÁr a kapu is rózsaszínbe volt csomagolva. A túlontúl csöpögős fogadtatás a jövendőbeli ara részéről még inkább felkavarta gyomrom, ezért mikor az ominózus ki-mit-iszik kérdés elhangzott, akkor csak a nagyon elkerekedő szemeiből gondoltam, hogy lehet, hogy elsőre nem kellett volna javasolnom a jófajta rövidet. De végülis kaptam, nem vonták meg tőlem. Szerencséjükre... mégiscsak a házigazdára nézve szégyen, ha a kedves vendég sutyiban csapolja meg az alkohol készletet....

Mi voltunk az elsők. még segítettem zsíros kenyeret kenni, kitenni az asztalra pár cukimuki rózsaszín díszt, és lassan megérkezett a vendég sereg. Akik valóban nem köszöntek nekem. Mert én alsóbb rendű vagyok, hisz se eljegyezve nem vagyok, se gyerekem nincs, így nekem kellett volna eléjük járulnom. Na azt szexualizálhatták. Töltöttem egy kör pálinkát, a pasik mellettem vevők voltak az ötletre, és hopp eltüntettük. Hmmm.... hát a csajok itt is nagyon megrökönyödve néztek rám....

Ugye mindnek megvolt az indoka, hogy ki miért nem iszik. Mert ugye van aki vezet. Ez korrekt. Bár azért vezet, mert a pasiját kell hazavinni legénybúcsúról. Aztán van aki azért mert anya, aztán van aki terhes még ez az egyetlen tényleg elfogadható és értelmes indok, van aki meg szimplán megveti az alkoholt. Így maradtam én.... Szörnyű feladat egy egész lánybúcsúra szánt alkohol mennyiséget egyes egyedül elpusztítani....

Asztalhoz ültünk, és rögvest kezdődött a csacsogás. A legfőbb téma a terhességi cukorszint mérés volt. Aztán jöttek egyéb borzalmak a szülésről. És ekkor csendben eldöntöttem, hogy én akkor minden egyes elhangzott "ultrahang" szónál iszok kétcentet. Egész sokat sikerült innom. Aztán következett a férjek és urak és parancsolók magasztos dicsőítése. Hmm.... fura, hogy a dicsőítés egyik uriember esetében sem annak segítőkészségéről, szeretetéről vagy egyéb nem pénzben mérhető erényeiről szólt, hanem főként a vagyoni oldalról. Itt csak akkor ittam, amikor Kiöregedett megkérdezte, hogy APK-nak nem-e nehezebb eltartania engem, mert ugye Pest drágább. Itt megbotránkoztattam, mondtam, hogy engem nem tart el, én dolgozok. És erre megkérdezte, hogy de akkor kivezeti a háztartást, mondtam neki hogy én, de be kell segítenie. Esküszöm, prüszkölt egyet. :D

Aztán jött a vacsi, ahol mindenki csak fél adagot evett, mert vigyáz az alakjára, meg nem ettek kenyeret, meg piszkálták a húst. Én meg előrelátóan kibéleltem a bendőm, mert éreztem, hosszú lesz még az este, és valóban, nem ezen az egy estén áll vagy bukik az a plusz 30 kiló. Itt se arattam osztatlan sikert, de mivel nagyon nagyon dícsértem a Menyasszony főztjét végül elnézték nekem a falnánkságom, hogy hát igen... tény, Pesten nincs mit ennie szerencsétlennek....

A következő megpróbáltatás a lányságot lezáró feladatok tömkelege volt. Olyan lelkesen biztattam a Menyasszoynt a banán evésnél, hogy ihajj! "Juujjj, nyaljad, ne harapjad, az fáááj szegény banánnak", és a hölgytársaság pedig csak vihogott, hogy jujj ez a pösti milyen trágár. Ugye ezeknek az lenne a lényege, hogy ha nem sikerülnek a feladatok, a menyasszony iszik.... nyilván sose ivott, sutyiban ittam én helyette... (és közben egyre jobban kikezdtem a saját idegrendszerem azzal, hogy de basszus miért nem teszem helyre ezt a sok libát és miért játszom meg magam... talán itt írtam először a wc-ből sms-t szsznek, hogy tele a púpom)

Aztán előjött az ominzus gyűrűszépség verseny. Itt már kissé italos voltam, és amikor már ezredszer tették fel a kérdést, hogy és az én esküvőm mikor lesz, akkor azt találtam mondani, hogy nem lesz. Mert anélküli is megy minden rendesen. Azt a sok sok jeges tekintetet.... Még a visszaemlékezéstől is megborzongok, így szívmelengetőnek ittam is egyet gyorsan. Na szóval gyűrűk... Szerintem a legszebb gyűrűje Elnyomottnak volt. A többi mind csicsás vagy hivalkodó vagy olyan ki ha ő nem volt. Meg persze a köré kerekített sztori is. És ugye közbe közbe azzal voltam vigasztalva, hogy, ne féljek, majd lesz nekem is... itt a nyelvem fékentartására lezsibbasztottam egy kis kerítés szaggatóval és nem mondtam, hogy nekem is van, és szeritnem az enyém ezerszer szebb az övékénél, sőt a sztorija is sokkal sokkal jobb. De befogtam, kivonultam sms-t írni SzSznek a wc-re....

Aztán átmentünk a fiúk bulijába karaokizni, meg ilyenek. Innentől kezdve a tudatos-én átvette az irányítást, viselkedtem, cuki voltam, és bár nem hajoltam meg a libák előtt, de a buli pörgetésében segítettem. Segítettem felszelni az elengedhetetlen f.sz tortát, vagyis inkább kiosztani, a poharakat mindig tele tartani, sőt, hogy mutassam mekkora tuti a buli, tudatosan felmásztam a vőlegényhez az asztalra egy duett erejéig. Mindehez a lehető legjobb arcot mutatva....

Majd APK egyszercsak az alkohol ködén át hozzám szólt:

- Na milyen a buli, zseniális nem? A csajoknál is ugyanolyan jó volt lent, nem?

- Aha.

- Mesélj milyen volt? Jót mulattatok?

- Őszintén?

- Három szóval?

- Őszintén?

- Persze!

- Kurva szar volt!

Itt kezdetét vette APK nagymonológja arról, hogy nekem semmi és senki nem felel meg, hogy azért nem köszöntek nekem ezek a kedves lányok, mert én ennyire nem vagyok szerethető... Hogy engem senki se szeret, hogy én utálatos vagyok, és nézzek magamba, hogy micsoda egy szörnyeteg vagoyk, hogy képtelen vagyok jólérezni magam.....

Higgadt voltam, lecsillapítottam. És az este további részében elkerültem, de itt már nem kellett nagyon tartani magam, sok már nem volt hátra. Így az álcát fenntartandó kellő mennyiségű alkoholt vettem magamhoz, és amikor APK közölte velem a szakadó esőben, hogy arra se vagyok méltó, hogy hazakísérjen, mert a lányok engem nem szeretnek, akkor megkönnyebbültem, levettem a hülye szorító tornacipőm és a szakadó esőben hazasétáltam a döntésem biztos tudatában....