A napokban hallottam párszor ezt a szót, hogy furcsa vagyok. Mindig mástól és mindig más körülmények között:

Exmunkatárs:

- Olyan furcsa vagy. Nem is tudom, valami más rajtad, de hogy mi? Nem is tudom..

- Megkopott a vörös hajszinem..Talán az...

Csoki:

- Oda a dögöd, oda a figyelmed. Ki vagy forudlva magadból Furi vagy.

- Csak stersszesebb pöttyet.

Anyu:

- Olyan furcsa vagy. Rád menne még a nyári esküvői ruha? Annyit híztál...

(rám jött a ruha)

SzSz

- Nem tom. Most furcsa vagy.

- Csak fáradt és éhes és ki nem aludt és nyűgös.

Kézműves:

- Jajjjjjjjj, már, hogy neked milyen fura felfogásod van az életről. Te egy fura szerzet vagy.

APK:

- Nem beszélsz, nem szólalsz meg a jelenlétemben. Rám se nézel. Ez gyanus. És furcsa. És ez nem jó. Nagyon nem jó.

Verde-Magaközt:

 Szét szórt vagyok. És elhanyagolt. Máskor sokkal jobban nézek ki, okosabb vagyok, tisztábban látom a helyzeteket. Mármint másokét. És frissebb is vagyok. Meg pihentebb. Meg realistább. Most szétcsúsztam. Most hiányzik a másik felem. A meghittség, a beszélgetés, a szex. A kiszámíthatóság. Aki velem szembe néz, az nem szimpi. Fáradt és karikás szemű.... Nem tetszik. Fura.