Megmarad a mostani munkám. Így bár kurva jól fogok keresni, de mérhetetlenül sokat és baromi stresszes leszek és utálni fogok bejárni dolgozni. De sokat fogok keresni. Megbékélek az életemmel, és APK-val. Velemaradok, beletörődök, és feladom a gyermeteg képzelgéseim. Elfogadom a…

Alma rágcsálás. Elmélkedés... Séta a horgásztóhoz. Csoki majszolás. És kis odafigyelés. Millió kavargó gondolat, rengeteg felelősség és mázsányi terhek..... - Miért nem beszélgetünk már? - Szia.... istenem, tényleg.... nem figyelek rád.... Szinte... - El is…

Úgy hat évvel ezelőtt mikor Apu hazaköltöztetett a koliból... - Hm. Zörög a hajszárítom. - Tescos. Eddig nem zörögött? - Nem. - Szárít? - Szárít. - Akkor jó az még. És így teltek zörögve-szárítva éveim a jó kis tescos hajszárítóval. Míg APK észre nem vette…

Ma egész este amig bele nem pistulok, blogolni fogok. Nem lesz egymás utániság meg logika, csak (remélem) ömleni fognak a bejegyzések. Szóval jó értetlenkedős szórakozást.

Egy beagle kutyus. És annyi idő, hogy rendes gazdi módjára foglalkozni tudjak vele.