Ahogy közeledik az utolsó itteni napom, és ahogy nem hívnak be egyetlen interjúra se, pedig százfelé elküldtem az önéletrajzom annál csüggedtebb és kétségbe esettebb vagyok.
Igaz, mikor felállok az asztaltól és nem foglalkozom semmivel, akkor madarat lehetne velem fogatni. De csak akkor.
Most per pillanat nagyon nagyon mélyen vagyok, és mindenfélét találok ki magamnak, hogy ne rettegjek a következő időszaktól.
Iszonyatosan félek.
Egyedül vagyok.
