Mióta itthon vagyok, kapom az ívet, hogy most akkor mi a franc van Apk-val, meg az életemmel. Mikor akarok szülni, és mikor törődök bele a sorsomba, vagy nem, de ha nem, amit ugye inkább kéne mint beletörődni, mert ordít rólam a boldogtalanság, akkor mikor fogok már végre tenni valamit. Kézműves és Anyu cseszeget. A drága édesanyám, még mondókát is költött mikor szombaton főztünk:

Káposztába fől a hús,

APK után sose fuss.

Mert APK doktor lesz,

Téged soha el nem vesz.

Miután meg arról érdeklődött, hogy mégis mi a fenét csinálok így állás nélkül a hétköznapokban, és elmeséltem neki, szintén jó reakciója volt.

Hát nálad még Izaórának is jobb sorsa volt. Az is rabszolga, de legalább csak zongoráznia köllött...

Kézműves meg ha csak meglát a gyerek témával nyaggat, hogy azt ugye tudom, hogy nekem idén már csengettek, és ha most nem hozok össze gyereket akárkivel, akkor az életbe nem lesz kölköm, és akkor ő hogy lesz így keresztanya....

Apunak meg vázoltam, hogy van egy olyan meló lehetőség, ami tetszik, szeretném, vállalnám, de kocsi kell hozzá. És hogy homályosítson már kicsit fel, meg nézze át velem a használt autó honlapokat... Azon kívül hogy élből az audikat nézegette, és a legnagyobb szépen kérésem ellenére is azt mondta, hogy nem, nem fog eljönni velem autót venni, ha úgy hozzá az élet, mert neki nincs KEDVE, hát... na....

Még jó, hogy PlázaCica pasizott mostanáig. Ugyan hazaért, leosztott, hogy miért az ő szobájába aludtam (ami régen az enyém volt)....

Közben meg vigyorogva figyelem, ahogy Kézműves rendet vág minden vitás kérdésben, hogy Apu Nyuszinak szólítja Anyut, hogy PlázaCica a GYES-re fog menni tervéről beszél, miközben Anyu citromot facsar minden nap Apunak, és süt főz mindenki kedvére.

Hát valami ilyen családba szeretnék majd eccer én is anya lenni :D