Én így éltem meg....

Csütörtök este, avagy az ok

- Nem. Nem akarok menni. Nem, nem, nem. Nem azért értem haza ilyen lassan melóból, mert béna vagyok, hanem mert be van dugulva minden, és szarok az utak, és szakad a hó, és NEM, szerintem csak az idióták indulnak útnak.

- Képtelen vagy felfogni mi?! Az M1 az ország első számú útja. Azt takarítják történjen bármi. Elhiszem, hogy te ilyen Kukiknak hiszel a rádióba, de én egész délután néztem a netet. Nem lesz semmi gáz, M1re nem írnak semmit.

- Rohadtul nem kéne haza menni.

- Semmi tapasztalatod. Bizz bennem, nemlesz gond. M1 mindig okés....

- Ja értem. A hóvihar tudja, hogy ez az M1 és majd kikerül. Nem akarok menni.

- Ez csak rinya. Értsd meg, haza kell mennem, anyám rosszul van! Nálam van a vitaminja, és... áhh.. te gonosz vagy. az anyám haldoklik, és ezt a kicsi segítséget se, sőt igazából nem is segítséget, hanem utat se vagy képes megtenni érte. Meg értem se. Mert nem hiszel nekem, hanem ilyen f.sz rádiósoknak.

4 órát álltunk az autóval egy helyben a bicskei lehajtó előtt, ahol végül sikerült visszafordulni. 6 órát töltöttünk az autóba. Mi, a szerencsések.

Péntek

6:00:

- Na jó, azt írja, hogy M1esen áll még a forgalom, lezárták. Menjünk a régi 1esen?

7:00

- Most tényleg nem kelsz fel? Segíthetnél az utakat nézni

10:00

- Szerinted délután 2kor elinduljunk?

13:00

- Most dacból nem akarsz elindulni? Ennyire nem szeretsz? Képtelen vagy megérteni a helyzetem. És egy kis hófúvás miatt csinálod a fesztivált

18:00

- Akkor felhívom Anyukám, hogy ma nem megyünk. Tudod, nagyon csalódott lesz. Mert te nem akarsz hazamenni.

Szombat:

Szombaton minden adut kijátszottak ellenem, és nem bírtam elviselni a lelki terrort. És valóban az is bennem volt, hogy szerencsétlent nem merem egyedül útnak engedni, mert amilyen hülye, megfagy valahol... Így reggel 9kor elindultunk, bejártuk a fél dél magyarországot. Hóban, fagyban, jégbordában. Iszonyatos halál félelmem volt, sokszor fogalmunk sem volt hol vagyunk, 170 km-s kerülővel mentünk, de délután háromra, vagy inkább fél négyre hazaértünk... A haldoklóst játszó Torzsához. Aki ELVÁRTA, hogy mindenképpen hazamenjünk. Aki játszotta a mártirt, hogy hát neki milyen lelkiismeret furdalása van, mert miatta mentünk haza, közben persze mondogatta, hogy legalább kirándultunk, meg ez így van rendjén, megígértük hogy hazamegyünk hétvégén. És félre értés ne essék. Torzsa évek óta haldoklik. És még valószínűleg a következő 30 évben ezt is fogja tenni.... Bár ha még egy ilyen húzása lesz, én teszem el láb alól. Amire anyukám csak annyit mondott, hogy ne tegyem, mert érte is annyit kapnék mint egy emberért.

Elpattant valami az agyamban, és azóta nem állt helyre. Annyira dühös és mérges vagyok, és annyira folyamatosan, hogy igazából nem tudom szavakban kifejezeni.