Tegnap egyáltalán nem sírtam. Sőt, 90 %-ban vinnyogva röhögtem, és baromi felszabadult voltam. Régen érzetem magam ennyire könnyünek, és gondtalannak. Vindexxel se lehetett volna letörölni a vigyort a képemről.

Aztán írt egy sms-t, hogy a ma megejtendő anyagiakat lerendezendő és bicajt meg még néhány cuccot elhozandós mélylevegőtveszvisszatart beszélgetés, neki nem jó. Tegyük át.

Oké, túl kell lépni. Lakást vagy albérletet keres. Menekül. Meg amúgyis. Miért én lennék és miért pont most a legfontosabb? Most úgy kikívánkozik belőlem, hogy az anyja, a melója, az egyetem, a plusz melója volt úgy átlagban a sorrend. Ezért azután, hogy ÉN otthagytam, miért gondolom, hogy egyáltalán akar velem találkozni?

De ha már, akkor!

Fontos és megemlítendő egyáltalán nem mellékes, hogy a hosszúhétvégén a családom Paragafussal egyetemben azonnal ugrott és segített és messziről és éjnek idején segítettek elcuccolni. El nem mondhatom, mennyire hálás vagyok érte. Nélkülük, még mindig körmöt rágva agonizálnék valami sarokban. Vagy továbbra is kényszeresen APK pizsamáját hajtogatnám, azon töprengve, hogy elsődlegesen mi lesz vele, és másodlagosan mi lesz velem. És nem szakadt volna meg milliószor a szívem, hogy.....

Francba. Most tudnék bőgni. MOST nagyon tudnék bőgni. Gyászolni. Meg haragudni. Mert szar ez az egész.

Szóval bekerültem valami ördögi háromszögbe, ami vigyorgós megkönyebbült tervezgetés, égtelen harag, és iszonyatos sajnálkozós fájdalom nyálas egyvelegével fullaszt.

Nem tudom, hogy ez normális-e. Nem tudom, hogy normális vagyok-e....

Asszem, nem.

imagesCAUPX2O1.jpg

Szerző: Verde Lunaria  2013.05.22. 08:46 7 komment

Címkék: család vég vége paragrafus apk

A bejegyzés trackback címe:

http://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr545312347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

perenne-2 2013.05.22. 23:41:10

Teljesen normális az abnormalitás ilyen helyzetben. És elmúlik. Csak lassan, nagyon lassan. Kitartás!

Verde Lunaria 2013.05.23. 09:40:16

@perenne-2:
Hát ki kell tartanom, az biztos...

Sangel 2013.05.23. 10:42:49

Ez a hosszú a gyógyulás útja, de hidd el, ha nem is 100%-ig, akkor 99,9 %-ig menni fog az. Azt a 0,1%-ot meg elisszuk ;)

Verde Lunaria 2013.05.23. 10:58:23

Ma este szorítsatok nagyon, mióta totális volt az elcuccolás, ma találkozunk először lerendezni az anyagi részt....
Baromira félek...

Verde Lunaria 2013.05.23. 11:34:36

@Sangel:
Mikor? Mármint mikor isszuk el? :D

Sangel 2013.05.24. 08:50:30

Nah Szívem, hogy ment? :) Az iszogatást meg megbeszéljük :P

Verde Lunaria 2013.05.27. 09:08:56

@Sangel:
szarul, de már minden rendben van :D