Elfáradtam.
Kezem, lábam nehéz. Mozgatni magam maga a pokol.... De alig két órája még az endorfin csalfa víziója késztetett mozgásra és vigyorgásra, kereken egy órája pedig az Adrenalin hozta elő belőlem az ősi ösztönöket.
Mert SzSz mellett ébredni, és a fürdőszoba tükörben összevigyorogni azért nem egy lelombozó dolog. De mindezt teljesen legálisan tenni.... Azért, na....
Ami eztán következett, kivédhetetlen volt. Álltam a nullás felkanyarodó sávjába, és egyszercsak kiszakadt a futóművem. Vagyis azt hittem. Aztán hogy defektem van. És már nem is értettem, hogy mi van. Mert a lámpa piros, és már 5 perce araszolgattam. Én meg csak pillogtam.... Hogy basszus felrobbant a Verda. Ekkor láttam kiszálni a Vénkecskét.... Kiszálltam én is, és hat a barma belém jött. Mert véletlen elindult...... Megijedtem, nem voltam a helyzet magaslatán egyáltalán.
Mindezt az is mutatja, hogy nem volt nálam a vezetős cipőm, csak a magassarkúm, és lukas zokniban ácsorogtam a kocsi mellett.
Tragikomédia, én mondom....