Drága Barátnőm!
Bár tagadhatatlan tény, hogy ez az utolsó huszas, és az első harmincas magával vonza a kényszert, hogy letegyük a voksunk végre egyvalaki mellé, és komoly nőként viselkedjünk. Mert toporgungk. Meg nem haladunk, és ha körbe nézünk, azt látjuk hogy....
ÉS AKKOR ITT MOST EGY STOP!
Szülőfalunk összes frusztrációját le kell raknunk. Neked is, meg Nekem is.
Nincs még férjünk? Csodás, hisz pont olynara vágyunk, mint tökéletes-szőke-kék-szemű-túlrajongott-ovonénilánya....
Nincs még gyerekünk? Jelentem, én eltartani se tudnám... és valószínűleg, ha kell felnőnék a feladathoz a 9 hónapban, de nem ketyeg már annyira az az óra, mint 3 hónappal ezelőtt.
A nulláról kell kezdenünk? Valóban. De ebben szerintem nincs nálunk jobb.
Most nagyon nagyon megszorongatnálak.... mert minden érzésed értem, minden érzésed átéletem, pontosan tudom mire gondolsz, miért gondolod így....
Aztán ledobod a terhet, és a nyakadba szakad a világ. A maga minden szépségével és szörnyűségével együtt. Jön egy pofon, meg még egy... Aztán napfény cirógatja az arcunk, és egyszercsak ott lesz velünk valami selejtes, aki pontosan olyan hülye mint mi magunk... Szerintem így lesz.
Meg úgyis, ahogy Miss Anglia mondta. Újra kell értelmeznünk saját magunkat. Ha van feladat, ami kell, és nehéz, na az ez. De jó lesz.
Hmm... összehordtam most Neked itt minden féle zagyvaságot, ami magamnak is szól.
De a lényeg, hogy az légy aki vagy. Az a lány, akivel félüveg teqiula után megállapítjuk, hogy ettől mi még nem rúgtunk be. Hogy az utcán felfedezünk egy új állatfajt. Akivel simán lehet egy parkban szalvétából gyrost enni, akit nem zavar a barátnőjénél uralkodó kupi. Az a nevető vidám lény, akit nem nyomnak össze a terhek. Azt mondtad, szilveszterkor hallottad bennem a "másikat". Én nem hallottam... de láttam a hétvégén. Hatalmas a kontraszt.
Mást nem tudok Neked adni, de azt megígérem, hogy veled Leszek. És ott Leszek, legyen akárhogy és akármikor!
És hogy ne komolyodjunk annyira el, ezt a számot neked küldöm, és tessék mindenképpen végig hallgatni :)
