Úgy teszünk, mintha mi se történt volna. Nem hangozott volna el az ominózus szó, és élünk, mint előtte. Attól még fura és attól még Csokival megosztandó és megvitatandó:

- Szerinted?

- Gyógyít téged.

- Nem ezt kérdeztem.

- Nem. Nem ő az igazid.

- Miért?

- Mert te is tudod. Gyógyítja a lelked, a tested.

- De nem ő a nagy optimális.

- Nem.

- Miért?

- Én így érzem. Most jó. De nem ő az igazi.

- Paragrafus szerint hozzá kéne mennem feleségül....

- Működne is. Amíg gyógyulsz. Aztán nem. Te erősebb vagy, neked nálánál erősebb férfi kell.

- Ez lehangoló.

- Ez tény. De most inkább élvezkedj. És minket meg hagyj szenvedni.

- Titeket?

- Hát SzSzt meg engem ;)

- Hülye....

- Legalább valami nem változik.