Akkor kezdjük azzal, hogyha ilyen is lehet egy esküvő, akkor nekem is lesz.

Az alig 10 perces szertartás, a piknikelős mindenkit mindenkivel dumálni hagyós rész, a lazasága, a semmi kötelező vagy formális rész, a svédasztal, a hálaistennek nem lagzilajcsi zene....

Hogy se Csoki se Csokiné nem parázott ár, hogy élvezték, és hogy tényleg baromi jó Volt.

 Emlékeztek még ezekre? Hogy mennyire szenvedtem és utáltam? Mint egy rossz álom.

Remélem arról lesz kép, mikor a Csokiné eldobja a csokrát, az egész leányzó tömeg lép egyet HÁTRA, a csokor meg landol a földön, és mindenki irtoztató arccal nézi, hogy ki fogja felvenni :D Aztán persze helyzet megmentésre került, na de na. Értitek.

Jó Volt.

Helyenként érzelmi hullám vasút, mert látni a sok éve nem látott ismerősöket, hogy elvált, hogy nősül, hogy gyereke van, és van, akit nem látni, mert ott megtudni, hogy sajnos már nincs köztünk.

És hogy Volt-e olyan rész, amiért meginogtam amiatt, hogy? Hogy elképzeltem, hogy én is lehetnék OTT? Persze, egyetlen egész röpke pillanatig, mikor már másodszor lambadáztunk a vőlegénnyel... amikor a mozdulatból és a tekintetből kicsit "több jön" mint.... Mint mikor két barát táncol.

Oké, ezután annyira nem esett jól, mikor Csoki életművész haverja megpörgetett, és lazán közölte, hogy sose gondolta, hogy engem fog majd ellopni... C'est la vie....

Ja... itt kicsit megborultam.

Amúgy Lowrider kísért el, és Csoki mocsok módon szívta a vérét....

Ezek most ilyen negatívba áthajlóak voltak, pedig dehogy. Szuper Volt! Isteni, komolyan, ha lesz, akkor az én esküvőm csontváza is ilyenlesz. Tegnapot végig is henyéltem.

Képtelen voltam bármit cisnálni .... :D

Vigyorgok.

Jó Volt :)