Csoki, Csokiné, Melegszívű és Lakóbarát tegnap este a vacsora vendégeim voltak. Hosszas vitákba menően nem kirántott fogkefe került az asztalra, hanem zöldséges rizs, rántott hús, paradicsom sali és a nosztalgia jegyében paprikás krumpli. Desszertnek meg csodáscsokismuffin-fagyival.
Az este hangulatának megalapozásában némi vodka, forralt bor és rosé is erősen segített. Jól sikerült. Két óra alatt dobtam össze gyakorlatilag a menüt, Otthonom otthonos Volt és meleg meg hivogató. Én pedig a mindennel és mindekivel foglalkozó vendéglátó házinéni, az ünnepi evőeszközeivel, de felespoharak nélküliséggel.
Tényleg minden remekül sikerüllt. A beszélgetés, a kaja, az önfeledt jó hangulat. Annyira valószínütlenül normális Volt. APK mellett egy ilyen este merő stressz lett volna, a végén mindenki kirepmülésévél, és egy miért nem mennek már el ha másnap meló és éfjél is elmúlt.
Az erkélyen csuktam éppen be az ablakot....
- Verde. Mond.
-? :) Mit mondjak?
- Mi van?
- Kedd este, és 15 fok.
- Aham. Sertepeltélsz, és mindent intézel, mindezt egy 20 éve gyakorló háziasszony is megirigyelheti. Mi a baj?
- ....
- Nagy a gond?
(Csoki megölel, és hagyja, had szipogjak)
- APK anyja.... Torzsa.... Ma reggel meghalt.
(még jobban szorít, megölel, és nyugtat)
- Nem te vagy ezért a felelős. Nem a te terhed. Ne cipeld. Sajnáld. Sajnáld APK-t. APK édesapját. De ne hordozd. Az már nem a te életed, nem tartozik hozzád. Engedd el. Ne sírj. Fordított esetben táncolna a sírodon. Sírd ki magad, aztán lépj tovább. Nézd! Ez a te életed. A folyton süti illatú meleg kislakás, a konyhában becsípett barátok, a hazaváró szüleid. A pasik akik imádnak... Hagyd.... Élj itt. Élj most. Éld a saját életed.
- De... APK édesanyja meghalt.....
- Tudom... Ne sírj....
