Már most tudom, hogy ezt nem lehet itt visszaadni, de megpróbálom.

Péntek délután jön át öreganyám, hogy képzeljem.....

- Meghalt az Etának a férje.

- ? Uh, mikor? Hány éves Volt?

- Tegnap délután, Volt az már olyan nyolcvan.

- Hát akkor nem lesz több jó bor.

- Eddig se Volt. De megyek elmondom apádnak is.

Néztem utána, pislogtam, hogy hat ha meghalt a borász Béla bácsi, akkor azért.... na de tényleg nincs aki tovább vigye a boltot, Öreganyám nem egy borivó, nem is tudhatja.

Aztán  mentem a temetőkbe, egyedül. Nagymamámék sírjától visszafele, mint minden éven, megálltam a Bácsikánál mustot venni. Gondoltam megkérdem az öreget, van-e valami jó bora. Mondja, hogy neki nincs, de tud egyet ajánlani... Megálltam ott is, vettem ilyent is meg olyant is a borásznál, aki megkérdzete, hogy ugyn kifijaborja vagyok. És beszélgettünk, meg arról, hogy kit ismer a szülőfalumból.

- Hát nagy vetélytárs ott az öreg Borász Béla, tavaly is elorozta előlem a jobb helyet a bor versenyen.

- Képzelje... szegény tegnap meghalt.

- Ne mondja...

És akkor az ilyenkor lezajló szokásos udvariassági körök és beszélgetés. Majd kézfogás, és irány haza.

Mesélem Anyunak, hogy mi történt, mondom, hogy mi meg hogy Volt, és hogy az Borász Béla, most így már nem ellenfél... Anyunak elkerekedik a szeme....

- ? Hogy jön ide a Borász Béla?!

- Hát azt mondta Öreganyám, hogy meghalt.

- ??? Ki?! A Borász Béla?!

- Azt mondta meghalt az Eta férje.

- Az persze. Az Etuskánk férje halt meg!

- De hat nekem azt mondta, hogy az Eta férje, nem azt hogy az Etuskánké. Sose hívta az Etuskánkat Etának. Az Eta, az a borász Eta....

- Hát biztos azt hitte tudod, kiről beszél....

- Én tudtam is!

Röhögés....Szerencsére Borász Béla bácsi jó sokáig fog élni.

Vasárnap ebédnél egyben a család, próbáljuk mesélni Anyuval, hogy gyakorlatilag halálhírét keltettem az Borász Bélának. Biztos nem voltunk érthetők, mert Kézműves nagy komolyan megszólal.

- Most mi van? Etuskánknak Volt még egy férje, vagy elvált, vagy mi van, hogy nem tudjátok hogy ki halt meg?

Tíz perc magyarázkodás után leesett, röhögött ő is. Majd a nevekre való hasonlóság jegyében, hogy tényleg mennyire gyakori név ez az Eta, megszólalt:

- Amúgy most mért?! Iren ángyunk is Eta, nem?!

Gyakorlatilag a torkomon akadt a saláta, és nem bírtam lenyelni. Megint tíz perc magyarázkodás, hogy az ángy az rokon, az Iren, meg egy név.....

Mikor már mindenki tisztázott mindent, és Pláza Cica zárásként összegzett, Apu felnéz, és döbbent szemekkel mered rám:

- Mi, te azt hiszed, hogy a Borász Béla halt meg?

- Már nem. De eddig ezen röhögtünk....

- Én azt hittem csak agyatokra ment a húsleves.....

Szerző: Verde Lunaria  2013.11.04. 10:05 2 komment

Címkék: család kézműves anyu plázacica

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr205613824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chanson 2013.11.05. 10:58:09

Ez olyan tipikusan magyar filmbéli falusi...

Verde Lunaria 2013.11.14. 09:54:09

@chanson:
hat mi már csak ilyen tippikus család vagyunk tippikus defektekkel ;)
süti beállítások módosítása