Viszont már voltunk lennt sétálni nem is egyszer. Paragrafus szerint lazán szedhetnénk pénzt kutya simogatásért, mert ugye ANNYIRA cuki, és ANNYIRA szeret, na meg örül mindenkinek, és csóválja azt a kis csoffadt farkincáját. Télleg édi. Főleg ha még körbe is örül mindenkit, mármint nem pisil, hanem gumilabdaként pattogva körbe ugrál....
Na de lépcső... Szóval elmentem lottót feladni, kutyuli addig Lakóbaráttal kinnmaradt, de a járdán, mert nem Volt már kedvem fel-meg le cipelni a lottózhoz vezető lépcsőn. Az a kis lökedék azt hitte, hogy ott akarom hagyni, úgy supirozott fel utánam a lépcsőn, hogy öröm Volt nézni. teljesen kétségbe esett, hogy nem jövök vissza....
Pedig dehogy hagynám ott a pasit, aki ennyire imád, aki így néz rám, akinek ennyire fontos vagyok, és akit ennyire szeretek....
Hmm... Furák vagytok, ti Férfiak.... Ha hátat fordít nektek az ember lánya, és azt hiszitek, hogy akkor ennek vége és tovább áll, minden féle addig lehetetlennek látszó dologra képesek vagytok, ha igazán szerettek. Leveleket írtok.... videót csináltok*, és esetlegesen még lépcsőt is másztok a kedvünkért....
És ha már.... Múltkor találtam ezt a kis szösszenetet... elfogadnám azt a bolond kis kalapost.... nyammmi....
*kódolt üzenet.... a részletek a több éves előzményekben....
