Képzeljétek el, már olyan régi a blog, hogy idén már harmadszor foglak titketet fárasztani a kézi készítésű ajándékaimmal. :)

Mert jövő héten már Advent első vasárnapja, mikoris a barátaimmal megyünk Bécsbe vásárt nézni, aztán meg felpörögnek az eseméynek, mert társasági adó feltöltés, évvége, és minden féle szirszar pénzügyes nyamfogás....

Na de! Karácsony, Advent, és tucat ajándék. Amiket két kicsi kacsómmal fogok elkészíteni.

Az idei listámból három már megvan, azok "kipipálva", vagyis 2 100%os, 1nek meg a legfőbb alkotó eleme még variálódik, de ráérek.

Hugaimnak bevásárló táskát fogok csinálni. Befestem, meg kirajzolgatom és hímezgetem, és remélem nem lesz rém ronda....

Anyu.... Anyun vacilálok, hogy kaspót fessek, vagy fonjak neki kosarat. A kaspó festés kicsit egyszerűbbnek tűnik... A kosárfonás meg olyan.... IZGI! Mert a hobbista álművészek boltjában lehet kapni kosárfonó készletet...... De még majd kitalálom.

Apu. Bakker, neki szerintem lehetetlen. De aztán, Paragrafussal történ gurmankodás során megszállt az ihlet. Kap tőlem zsírjában sült libamájat. Remek ötlet, én csinálom és tutira imádná..... aha... tudjátok, hogy egy kiló libamáj 6000 Forint?! És akkor még ott jön a kérdés, hogy ha elcseszem csinálhatom megint.... Szóval nem.... Majd ha milkós Leszek vagy lottó nyertes, mármint 5 találatos lottó ötös nyertes. További agyalásaim során arra a megdöbbentő tényre jutottam, hogy édes jó apám nem mást fog kapni, mint a régóta számára beszerezhetetlen csemegét: velős csontot és én majd jól elkészítem és fog kapni tőlem velős pirítóst. Zseniális ötletemet megosztottam az én édes jó anyámmal. Aki hangosan kiröhögött. Gyakorlatilag tíz percig szólni se bírt a röhögéstől. Elképzelte, ahogy Dió és hugom kutyája előbb kiszagolják a fa alatt Apu ajándékát, mint Sem hogy a "hivőcsengőcske" felcsilingelne.

Egy szó, mint száz... már megint nem tudom mit kap Apu karácsonyra.....

Apropó annyira dinkának érzem magam....