Egészen kicsike több baráti összeröffennésnek Indult egy olyan helyen, ahol pest egyik legjobb hambiját csinálják... A hétórás talival, mert másnap mindenki dolgozik, hónapot zár, meg évet, meg hétköznap és öregek vagyunk és nem szabad kimaradni.

De ha már ennyire rákészültünk, hogy nem maradunk sokáig, és abszolúte nem iszunk, akkor árulja már el valaki, hogy mi a fenének mentünk mégis egy kézműves söröket szervírozó helyre?

A hét órási találkozó után (Csoki, Melegszívű, Verde) 8 óra után néhány perccel Melegszívű már annyira taccson Volt, hogy taxit kellett hívni neki (igen... ilyen tarifák mellett is), mert gyakorlatilag két pálinkától és egy sörtől feladta a küzdelmet...

Csokival mi nyilván nem. Mert ugye ha már itt vagyunk, akkor csak eszünk egy hambit, meg még van az a másik két sör, amit meg kell kostólni és amúgy tök jó a ribizli pálinkájuk.........

.......

aztán nagyon büszkén ültem fel a villamosra, hogy ellenálltam a megkísértésnek. Buksi simi, vállveregetés, majd a forgó ágyban kicsinyt gondolkodás.

Mert mi van, ha nem szólok rá, hogy

-Schätzi, én is alig állok a lábamon, ne ölelgess, nem bírlak el......

- Akkor boruljunk össze...

- (oh, annak a parfümnek az illata) Nem borulunk. Hazamegyünk (nem is rossz, hogy ennyire szorít)

- Tudod, még mindig oda vagyok a parfümödért. Szeretem, hogy a füled mögé fújsz itt olyan intenziv.

- (hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól, ahogy az orrával bökdöste fülem) Aha. Szokás. Beidegződés. Nem a kedvedért van. ENGEDJ EL! (nagyon nem jó, hogy az orra hegye az én orrom hegyén van, nagyon nem jó állni a sötétben így, francokat nem jó...)

- Szép a szemed.

- (baszki érzem a leheletét az ajkaimon) A tiéd is. Engedj, elmegy a villamos.

- Hazaviszel?

- Nem. hívok neked taxit.

- Vigyél haza hozzád magaddal.

- (genya, annyira genya, nem adhat még egy ilyen aprópicnyke puszikácskát se a a számank még a legsarkába se) Na jó. Elég. Engedj. Én haza, te haza. NŐS vagy!

- Nős vagyok, és részeg, és ami köztünk törétnik, az nem is megcsalás, csak a szokásaink, ismételgetése.

- (itt mondjuk közel állok hozzá, hogy megadjam magam, mert ismeri azokat a pontokat, nagyon tudja, mit kell tennie, hogy alkoholtól begőzölt, és amúgy kiéhezett jómagamat ne érdekelje, se az hogy ő nős, se az, hogy mi lesz holnap... mély levegő) Akkor én most azt mondom, hogy akkor játszunk ilyet ha én férjhez megyek, hogy egyenlőek legyenek az esélyek.

- Addigra nekem nem fog felállni.

- Elmész a fenébe...

- Csak ösztönözni akarlak, hogy itt áll a lehetőség előtted.... Csak engedd el magad....

- (szorítás lazul, mert babrál valamit a kabátommal, én meg kiszabadítom magam az ölelésből) MENJ HAZA CSOKI! Most! Az asszonyhoz! MENJ!

.....

Reggel jött egy sms tőle, csak ennyi Volt benne: Ne haragudj.....

 

 

Szerző: Verde Lunaria  2013.11.27. 08:51 3 komment

Címkék: csoki

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr465660157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chanson 2013.11.27. 10:10:15

Valamikor én is éltem hasonlót... Tudod, mi józanított ki? Feküdt az ágyamban, megkérdeztem tőle: hogy tudtál elszabadulni éjszaka közepén otthonról?, mire ő: a nejem kórházban van, most szült. No comment.
Tudom, időnként nehéz nemet mondani... :-)

Verde Lunaria 2013.11.27. 10:37:07

@chanson:
Tényleg nehéz Volt.... :D

Sangel 2013.11.27. 21:10:27

Ezek a legjobb és legrosszabb pillantok az életben.. És amennyire nem lehetne, annyira imádom őket...
Irigykedve olvastam :)
süti beállítások módosítása