Tegnap: - Cukorbogyó, úgy nyikorog a Verdád ajtaja, mint öreganyámnál az udvari budi ajtaja. - Tudom. Majd hazamegyek, és apummal megcsináltatom. Most ez van. Ma: - Na, add azt a slusszkulcsot Napsugár. - ? - Hoztam zsírt, ebéd szünetbe bekenem a zsanérokat. - A mit? -…

A tökéletes reggel magától talál meg és nem az ébresztős rádiótól. Kinyitom a szemem, a világ éles, hallom a madárfüttyöt. Elmacskásodva, de nem erőltetve ébredek. Nyújtozkodom. Hosszan és lustán. Töltök egy pohár narancslevet, bekapcsolom a tévét, megiszom, merengek,…

Nem csak nyavajogni kell, hanem hálát adni, és megköszönni. Sőt, főleg az kell. A lényeg, hogy köszönöm az égieknek a mostani főnököm. De tényleg. A korrektségét, az emberségességét, és a szakmai tudását. Köszönöm, és kérlek, lécci lécci lécci maradjon is ez…

Néha azt hiszem, hogy látom a verem alját, már annyira mélyen vagyok. De aztán rájövök, hogy a francokat. Mert még (viszonylag) fiatal vagyok. Van agyam, képes vagyok minden féle fajta munkavégzésre, és még melóm is van. Élnek a szüleim, meg még van két húgom is. Van, aki…