Menthetetlenül bekutyásodtam, de ezt már tudjuk. Dió miatt öröm hazamenni, jó felkelni, megázni és fázni, hogy megtanulja a szobatisztaságot. Nézni azt a két mosolygó szemet, mikor parizert kap nasinak, labdát cibálni, és reggelente simogatással ébreszteni, hogy komám, most pedig megyünk, akkor is.... Millió mozzanat, ami miatt bekutyásodtam. Ami tényleg jobbá teszi a napjaim, és nem csak felületesen.

dió.jpg

Kutyás vagyok.

Olyan kutyás, aki ma reggel a kölyök kutyáját póráz nélkül vitte le sétálni. A kölyköt, aki imádja az embereket, de már így négy hónaposan is világos a lökött fejének, hogy gazdit nem hagyjuk faképnél csak úgy, bármennyire is csábító a másik kétlábú. Örül és ugrál. Olyan totál boldog. De nem szalad el, nem támad meg mást, nem hagy ott. Ő az enyém, én az övé.

SzSz-el a póráz nélküli kutya sétáltatásról elmélkedtünk szegény Zorka kapcsán. SzSz inkább macskás, mint kutyás, soha nem Volt ilyen vérengző dög a közelébe, így nem is nagyon tudja, hogy kell megfékezni ezt a fenevadat. De jó fej, én legalábbis jókat vigyorgok mikor találkoznak, hogy mennyire esetlen. Mármint SzSz. Mert csípi Dió búráját*. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy kutyamentes gyerekkora Volt, és a Sport, amit úgy szeret, az erdőhöz köti. Nem, nem vadász. Futkozik összevissza. Teljesen meg tudom érteni, mennyire frászt kaphat az elmélyült összevissza futkosás közepette, mikor egy ilyen jókedéjű eb játszani akarásból 140-nel 50 kilósan elkezd felé száguldani puszta felebaráti szeretetből.

Tanulni, tolerálni, megérteni. Mint a bicajosoknak meg az autósoknak egymást....

Kicsit olyan ez most nálam mint a "ne-gondolj-a-rózsaszín-elefántra", mert folyamatosan megtalálnak újabban az ilyen témák, mint szegény Zorka. Most azt olvastam, hogy Vérmezőn mérgezi valaki a kutyákat csigaméreggel....  Ki tehet ilyet? Olyan, aki a Manolo Blanchi cipőjével folyton sz.rba lép? Vagy akit szétmarcangoltak a kutyák? Esetleg akit a szomszéd ebe orvul nem hagy aludni, mert folyamatosan ugat? Akinek minden nap kabátot kell mosnia, mert folyton kutyanyálas és sáros a ráugrált kis mihasznák végett? Aki fulladásos allergia rohamot kap a szőrüktől?

Otthon évekig macskáink voltak. Apu pedig minden egyes nyálas véres félberágott ajtóba tett egértetem után elszántan kijelentette, hogy most felakasztja az összes macskát. Nem lesz itt semmi állat. Aztán Anyu egyszer nem bírta tovább és vigyorogva megjegyezte, hogy amikor ezt a mi macskáink hallják, a hasukat fogják a röhögéstől, mert Apu soha nem lenne képes bántani őket. Még a tyúkok nyakát is anyunak kellett sokáig átvágnia, mert Apu sajnálta őket.

Üres fenyegetés. De még annyise.... Csak düh. Kábé mintha káromkodna egy kiadósat.

Ellenben ezek az emberek tényleg... Kínoznak és ölnek. Nem gondolom, hogy csak a kutyákkal bánnak ilyen kegyetlenül....

Ez tragédia. Komoly tragédia....

 

*legalábbis nem állítja az ellenkezőjét

Szerző: Verde Lunaria  2014.01.16. 21:06 2 komment

Címkék: kuty

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr925761203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Angel.hu 2014.01.18. 12:20:45

olyan ismerős ez a 'kutyás vagyok' dolog:D
a sok borzasztó történet,mint Zorkáé is,pedig nap mint nap megbőgetnek..

"Ő az enyém, én az övé."
tökéletes megfogalmazás <3

Verde Lunaria 2014.01.19. 12:51:21

@Angel.hu:
gratulálok az új jövevényhez :) Tudta hová kell bemászni
süti beállítások módosítása