"Ha fáradt vagy az úton, leülhetsz egy kőre

Ha szomjazik a lelked, kimehetsz a zöldbe

Ha átfagyott a tested, a Nap felmelegít

Ha bánatod hordozod, a madárdal felvidít

Ha egészséged fogytán, gyógyírt ad a mező

És ez a sok szeretet, mely a teából kifő!"

                                                            Bio Mandala TEA -  ÖRÖKZÖLD

 

 

 

 

 

 

"Ha lelked fázik
Tested is melegre vágyik...
Magányos vacogásod egy pohár teába zárod.
Érzed ha fúj a szél.
Morog az idő, majd csendben megáll.
Sóhajod a múlt mélyébe száll.
S ha az ébredő jelen hozzád ér.
Fájdalmad jégvermén olvad a tél..."
                                                 Zed Koby

 

 

 

 

 

 

 

"Ahogy itt ülök, csak a tegnap szele simogat,
Megérint melege...
Egy illat, egy íz, egy csésze tea.
Mind csak egy pillanat.
Az idő elfut,
De számban jelenem S múltam íze megmarad..."

                                                                   Oscar Cochoir

 

 

 

 

 

 

  

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki folyton vékonyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, amikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
- Én is teázom, kedvesem...-
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.

 

                                    Dsida Jenő: Esti teázás

  "az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a hallhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze - nem tudok tovább írni csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába..."

                                                   Tang kínai költő

  Amíg élünk, túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy szemügyre vegyük saját létünket.
Mit tehet az ember, ha egyszer így bele van gabalyodva a szenvedés és a káprázat bardóiba (köztes léteibe)?
Az emberek pokoli birodalmakat teremtenek a haragjukból és megint más világokat a szenvedélyeikből, az irigységükből, vagy az önterltségükből.
Kivetítjük az érzelmeinket és azt hisszük ez a valódi világ. Lehetrnek néha igaz belátásaink, felvillanások, de aztán észre sem vesszük és újra és újra a régi szokások és érzelmek irányítják életünket. Mindenkinek szüksége van együttérzésre és ezt az együttérzést ki kell terjesztenünk mindenkire, nemcsak másokra, családtagjainkra, de saját magunkra is.


Bardo Thodol  - Tibeti Halottaskönyv