"Ha fáradt vagy az úton, leülhetsz egy kőre

Ha szomjazik a lelked, kimehetsz a zöldbe

Ha átfagyott a tested, a Nap felmelegít

Ha bánatod hordozod, a madárdal felvidít

Ha egészséged fogytán, gyógyírt ad a mező

És ez a sok szeretet, mely a teából kifő!"

                                                            Bio Mandala TEA -  ÖRÖKZÖLD

 

 

 

 

 

 


"Ha lelked fázik
Tested is melegre vágyik...
Magányos vacogásod egy pohár teába zárod.
Érzed ha fúj a szél.
Morog az idő, majd csendben megáll.
Sóhajod a múlt mélyébe száll.
S ha az ébredő jelen hozzád ér.
Fájdalmad jégvermén olvad a tél..."
                                                 Zed Koby

 

 

 

 

 

 

 


"Ahogy itt ülök, csak a tegnap szele simogat,
Megérint melege...
Egy
illat, egy íz, egy csésze tea.
Mind csak egy pillanat.
Az idő elfut,
De számban jelenem S múltam íze megmarad..."

                                                                   Oscar Cochoir

 

 

 

 

 

 

  

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki folyton vékonyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, amikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
- Én is teázom, kedvesem...-
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.

 

                                    Dsida Jenő: Esti teázás

  "az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a hallhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze - nem tudok tovább írni csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába..."

                                                   Tang kínai költő

  Amíg élünk, túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy szemügyre vegyük saját létünket.
Mit tehet az ember, ha egyszer így bele van gabalyodva a szenvedés és a káprázat bardóiba (köztes léteibe)?
Az emberek pokoli birodalmakat teremtenek a haragjukból és megint más világokat a szenvedélyeikből, az irigységükből, vagy az önterltségükből.
Kivetítjük az érzelmeinket és azt hisszük ez a valódi világ. Lehetrnek néha igaz belátásaink, felvillanások, de aztán észre sem vesszük és újra és újra a régi szokások és érzelmek irányítják életünket. Mindenkinek szüksége van együttérzésre és ezt az együttérzést ki kell terjesztenünk mindenkire, nemcsak másokra, családtagjainkra, de saját magunkra is.


Bardo Thodol  - Tibeti Halottaskönyv

 

Szerző: Verde Lunaria  2011.03.27. 19:34 Szólj hozzá! · 2 trackback

Címkék: idézet

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr512776532

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kutas József - A FEHÉR TEA CSÖNDJE 2011.03.31. 09:36:03

A farsang negyedikes kislányom általános iskolájában is nagyszabású esemény volt – ezt, úgy látszik, nem kezdi ki az idő, a kormányzati politika, még a gazdasági válság sem. Hogy miért szeretnek a gyerekek jelmezbe bújni és valami másnak mutatkoz...

Trackback: Csengery Kristóf - EGYES, HÁRMAS, HATOS 2011.03.28. 21:14:29

Még meghalhatsz fiatalon,mert fiatal vagy most is– legalábbis annakérzed magad.Még kiszökhetsz az idő kapuján,levetheted a múlás és a romlásszégyenfoltos overallját – mégbeleájulhatsza mártír tisztaságba.De hát hiába töprengsz, mindeközbent...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.