....

-Az a bajom, hogy nem figyelsz rám, hogy nincs benned semmi kedvesség, semmit sem csinálsz szeretetből, és úgy nekem nem is kell, és különben is folyton panaszkodsz.

- Aha.. mindezt abból szűrted le, hogy hazafelé nem mentem be boltba.

- Többek között. De komolyan, ott mentél el előtte... miért nem mentél be???? Tudod, hogy kell kenyér.

- Nem volt eszembe, de már megyek is.

- Majd én lemegyek!

.... (ajtócsapkodás) ..(7perc).... (ajtócsapkodás, meg se fordulok).....

- Szia, megjöttem!

- Szia.

- Most mit csinálsz???

- A vacsorád.

- Megmondtam hogy jó lesz a virsli is, minek álltál neki főzni???

- Mert a virsli gondolatától nem voltál túl lelkes.

- Engem nem a hülye virsli érdekel!!!

- Tudom, tudom... hanem, hogy ÉN eleget foglalkozzam veled.

- Na látod, erről beszélek, csupa gúny és megvetés vagy, semmi kedvesség, láttad, hogy hoztam dinnyét.

- Nem.

- Persze, mert arra se méltatsz, hogy megfordulj, ha hazajövök.

- Már egyszer hazajöttél. Én meg most éppen hagymát szeltem. Bocs, hogy nem dobok el mindent és ugrok a nyakadba a második hazaérkezésedkor.

- Megint gúnyolódsz. Én legalább gondolok rád. Látod, hoztam dinnyét. TE mikor vettél nekem valamit is utoljára? De komolyan... Na ugye! Nem vagy képes megmondani....

- "APK" hisztizel.

- TE hisztizel. Én legalább törődöm veled.

- Miért én nem veled? Nem gondoskodom rólad?

- Ezt inkább hagyjuk.

- Fejtsd ki kérlek. Tudtommal semmiben nem szenvedsz hiányt.

- Valóban. Mióta eltörted a kezed, az egyetlen dolog amit nekem meg csinálsz, hogy mosol és vasalsz rám. Nem kell már kávét főznöd reggelente, nem kell csinálnod a tizóraim.

- Igen, és én ezt el is mondtam neked, hogy mennyire tök jó ez nekem, és mennyivel jobb így. Amúgy meg, ha kell én megcsinálom a tizóriad. Ja...  és valóban, arra jó volt ez a kéztörés, hogy egy csomó mindent te is meg tudsz csinálni, nem kell nekem téged teljesen kiszolgálni.

- Sose akartam hogy szolgálj.

- Ja, igaz, szolgálni csak anyádat kell.

- Ne merészeld többet felhozni! Mit képzelsz! Én tudom hogy Ő mennyi mindent meg tesz, és ebben a helyzetben... Mégis, hogy gondolhatod? Ne példálózz vele, hogy neki mit lehet és mit nem.

- OK.

- Tudod, azért nem akarom, hogy megcsináld a kávém, meg a tizóraim, mert nem szivesen csinálod. Nem mosolyogsz. Mintha nem is szeretetből csinálnád. Látom rajtad, mikor nem vonod magad teljes kontroll alá. Sose mosolyogsz.

-Dehogy nem.

- Igen, ha megittál két pohár bort. Áruld el, mi az a nagy teher, ami miatt mindig lógatod az orrod, amitől folyton rossz kedved van? Minden rendben az életeddel, és mégis, állandóan búskomor vagy, és ebből már nagyon elegem van. Te nem nevetsz. Mindenki máshoz kedves vagy, csak velem nem. Most annak örülnél, ha azt mondanám, hogy holnap megyünk Londonba.

-....

- Ezt nem hiszem el... Te tényleg örülnél neki. Annak hogy bele a vak világba, az idegenbe, az ismeretlenbe.

- Az én vágyaim kicsit sem rosszabbak, mint a tiéd. És különben is. Ez tökre megvalósítható. Van rá pénzünk, időnk.

- Mégis hogy gondolod????

- Mi az hogy hogy gondolom? Megvesszük a repjegyet, ott keresünk szállást, péntek délután indulnánk, és vasárnap este jönnénk.

- Én még próba időn vagyok.

- Hétvégén nem dolgozol.

- Tudod az a jó, hogy én itt vagyok neked, és nem szállsz el. Mert az ilyen légből kapott hülyeségekhez, azokhoz bezzeg lenne kedved. Még jó, hogy én a földön tartalak.

- Igen. Nagyon jó. Most áruld el, mit akarsz tőlem.

- Nagyon egyszerű. Én csak azt szeretném, hogy te is legyél hozzám kedves, hogy mosolyogj, mikor csinálod a tizóraim, hogy bújj oda hozzám.

- Rendben. Meglesz......

(azóta mosolygok, és kontorllálok, és belülről pedig szétvet az ideg)