"Nem bírok, és nem is akarok jópofizni. Nem megy.
Annyira tipikus volt, amikor pénteken találkoztunk. Jöttél elém, ugrándolztál, hogy de jó! megint látjuk egymást. Az eső szakadt, én megszakadtam, te pedig.... (az ujjaim az idegtől, a feszültségtől annyira verik a billentyűzetet, hogy az már a fülemnek fáj) Te persze vidám voltál, és hiába mondtam, hogy mi van... a válasz: persze, persze, persze, és megint egy csomó blablabla... rád kelett szólnom, hogy halkabban, mert nem akarom szétkürtölni, és csak magyaráztad, hogy mi meg hogy. És megfogtad a kezem, de az egész olyan idegen volt, nem együtt érzést láttam a szembedben, hanem... basszus.....  te vidám voltál. Persze, szived joga....
Visszafele sétálva, én kb majdnem elhánytam magam... te meg... persze, magadhoz vontál, eső szagod volt... és öltelél volna, én meg nem.. azt se tudom, hogy igazán akartam-e. tudom, hogy olyan kővé dermedt érzésem volt... poénkodtál minden hülyeséggel, be nem állt aszád, közben én kétszer megbántam, hogy aznap találkoztunk... Csacsogtál, és énmeg szivem szerint leütöttelek volna mint a taxi órát. Mert te vidám voltál... én meg kurva nagy csalódást okoztam, akkorát, amekkorát sosem akartam volna. És "Aktuális PárKapcsolat" fontos nekem.
És szar, meg megbocsájatana, visszafogadna, csak maradjak vele, mert szeret. És mindig is szeretett. És most....  Még így is. Rád haragszik, mert... na mindegy.
De nem ez a lényeg. Amikor a bejárathoz értünk, kinnt állt az egyik főnököm.... basszus, te elódalogtál. Egy percre se vállaltad, hogy velem vagy, csak pusztán elhúztad a csíkot. Én meg álltam és néztem utánad, mondtam volna, hogy ne menj, baszki, mondani akarok még valamit, de TE menekültél.
Tudom, hogy "Aktuális PárKapcsolat"tal nincs jövőm a múlt miatt. De ő nem egy betű. Ő nem csak "A" ő "Aktuális PárKapcsolat"... ahogy "Kitartott" se K, vagy nem hivom krumpli bogárnak... Ő is ember. Nekem fontos. Legalább nem ódallog el "Aktuális PárKapcsolat" sosem. És igen, kurva szemét dolog, amit vele tettem. És mar a lelkiismeret furdalás. És téged? Téged egyáltalán nem érdekel, hogy Kitartott.... hogy csak azt kérték valamikor régen, hogyha így állnak a dolgok, akkor szóljunk?
De ez már a múlt, te otthagytál, elmenekültél, szégyeltél, nem vállaltál.... Én meg ott maradtam, mint mindig és néztem utánad. Hogy "ja, már megint itt hagyott, és baszki, TÉNYLEG nem döntött, még csak nem is hajlik egyik irányba sem.  TÉNYLEG csak szeretőnek tart, egy csomó csomó szép körítéssel. "
Én meg az a barom vagyok, aki bedől... bedől ennek az egésznek.
Mindenki annyit érdemel és azt kapja, amire tartja magát. Nem leszek az, ami most vagyok. Se neked se "Aktuális PárKapcsolat"nak.... Ez egy folyamat.... tudom, de nem fogok alul maradni, mert bár sokat hibáztam, de talán, ha most korrekt leszek, a sors is megbocsát, és talán... helyre hozhatom még az életem.
Ez nem búcsú levél.
Fogalmam sincs, hogy mi ez.

 

Szerző: Verde Lunaria  2011.07.25. 15:45 Szólj hozzá!

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr683096638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.