Az, hogy feje tetején áll a világom, mondhatni, teljesen átlagos, magam intézem így. Ez van. De nem baj. Biztos ebből is meg kell tanulnom valamit.

Azt, hogy mit... nem is tudom. Igyekszem felül emelkedni, távolról nézni ezt az egészet, ami velem, és a hozzám közel állókkal van. Hogy ki mit miért tesz. Megpróbálok kevésbé empatikus lenni, mert a mások iránt érzett empátiám a saját életemben eddig csak még nagyobb katyvaszhoz vezet. Tehát a következtetés: az a fontos, ami nekem jó. Úgy, ahogy nekem jó, és akkor amikor nekem jó. Mert talán, ha én boldog leszek, a környezetem is boldog lesz.

Nem kell foglalkoznom a körülöttem lévők életével-halálával, tárgyak elvesztésével, vagy megtartásával. Magammal, és mindennel, ami nekem jó. És ez, most az egyszer menni is fog. Sikerülnie kell....

Szerző: Verde Lunaria  2011.08.11. 15:59 Szólj hozzá!

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr43146273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.