Most megint mi van?

...

Miért estél szét?

...

Miért halmozol hibát hibára?

...

Miért hagyod magad?

...

Miért nem tudsz aludni?

...

Miért alszol el a legváratlanabb pillanatokban is?

...

Miért csúszol megint szépen lassan a fekete göndör felé, aminek depresszió a neve?

...

Miért nem húzod be a féket?

...

Miért nem állsz ki magadért?

...

Miért félsz attól, hogy a magad útját járni?

...

Mi ez a mérhetetlen közöny?

...

Mi ez a folyamatos tépelődés?

...

Miért rágod megint a körmöd?

...

Miért van hányingered szinte állandóan?

...

Mit kerülsz?

...

Miért nem veszel ki egy pár nap szabit és mész el pihenni?

...

Miért nem hívod fel Vénuszt?

...

Kitől várod a megoldást?

...

Miért gyötröd magad fizikailag?

...

Ha látod mi a baj, miért vagy képtelen tenni?

...

Miért akarod megvárni a teljes őrületet?

...

Nem segít senki… nem segít senki… nem segít senki… nem segít senki…. nem segít senki….
Senki sem szeret úgy, ahogy az nekem is jó, senki sem szeret úgy, ahogy az nekem is jó….
Szerző: Verde Lunaria  2011.09.07. 11:17 Szólj hozzá!

Címkék: én irodalom magamközt

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr823208534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.