Az Andrássy - Deák tér csodásan hosszú piros lámpjánál merengtem el éppen az élet értelmetlenségén, mikor feltünt az a "pár". Csókolóztak. Vagyis csak a pasi csókolózott. Honnan lehet tudni, hogy csak a pasi csókolózott? Kampós bot alakban ráhajolt a lányra, akinek a háta taszító ívben feszült, az általam ismert egyik legkényelmetlenebb pózba. A csajszi a száját vonal egyenesen keményen összezárta, míg a srác... hát azt mondanám, hogy kb filmes mű csókkal vadul forgatta a fejét és egyre durvábban görbült a lány tiltakozó testére... Majd a cuppanós szétváláskor a lány picikét szomorkásan mosolygott és a fiú vállába fúrta a fejét, aki még, még, még, még akart volna többet és többet a lányból, de az annyira elbújt, hogy nem volt számára lehetséges.
 
A szerelmes csók szerintem két egymással szemben álló egyenes ember boldog ölelése. Ez a csók viszont... Ez... komolyan, dühít engem. Minden kiolvasható belőle. A srác totalitárius diktátora a csajnak. Aki hagyja, tűri az elnyomást de nem élvezi. Valami mégis a fiúhoz köti. Mondjuk a kishitűsége, hogy nem ér annyit, hogy másnak is kellhet, hogy más is talál benne értékeset és vonzót. Hogy van egy tévképzete, hogy ezzel a sráccal megfogta az Isten lábát, és bár birtokolja, az akarata szerint kell élnie, megteszi, mert a család, a barátok, a társadalom ezt várja el tőle. Mert azt hiszi, ez a helyes, és ha elhagyja ezt a rendes kedves diktátort, akkor minden csak rosszabb lesz.
 
És mit gondolhat a fiú? Talán, hogy a lány szemérmes, ezért húzódózik a csóktól. Ez még jobban feltüzeli, mert majd ő megmutatja, hogy kihozza a lányból a szenvedélyt. És mivel ilyen kis esetlen, akkor majd ő utat mutat, irányít. De legbelül, legeslegbelül ő is tudja, hogy a lány képes egyedül élni, jobb lenne neki nélküle, mert tudja, hogy az a szendeség, valójában boldogtalanság. De sosincs kimondva, hogy ez neki nem jó. Ha ki is mondja, nem érti. Nem érti, mert ő mindent megtesz a lányért, minden álm"ukat" valóra váltja. És az érzelemek? Hát azok meg minek. Minden fejben dől el, nem?
 
És mi lesz ennek a vége? Millió eshetőség van. A lány végre felébred a rémálomból, erőt vesz magán, és kiáll magárét, aminek következményeként vagy helyre áll a rend a kapcsolatukban, vagy örökre vége lesz. Vagy csendben némán leéli boldogtalanul az életét, soha meg nem tapasztalva, hogy milyen az A Csók, ha az egyenrangú, ha azt egyformán szerető felek adják egymásnak. Mi lehet a fiúval? Ha a lány elhagyná, tanulhat a hibájából, de ahhoz túl agresszívnak tűnt, és túl vaknak. Képtelen lenne változtatni. Előbb utóbb találna egy lányt, akit elnyomhat, akinek tényleg nincs semmi véleménye, csak az ami az övé.  Vagy talán... pont ez a lány lesz az, akivel mindezt végig viheti... És leél egy életet vakon, boldogtalanul. De ezt a boldogtalanságot csak a saját gyermekik látják majd. Csak ők, hogy anya sosem nevet és végtelenül gondterhelt, apa mindig minden elől hidegen elzárkózik, ami nem az ő tökéletes ötlete.
 
 
Szerző: Verde Lunaria  2011.09.12. 09:36 3 komment

Címkék: emberek

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr423220086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sangel 2011.09.14. 15:49:34

Hmmm.... Lehet szándékosan, lehet, hogy tudat alatt szemelted ki őket. De nem gondolod, hogy párhuzamot lehetne vonni az ő és "valaki más" élete közt?! És a megfejtés ott van a sorok közt, csak a "valaki más" még sem tudja észrevenni?!

Verde Lunaria 2011.09.14. 15:52:02

@Sangel: visszaolvasva igazad van.... :S
asszem elmegyek agykurkászhoz, kérek egy szép fehér kényszerzubonyt és elvonulok a következő 30 évre :D

Sangel 2011.09.15. 08:56:54

Háát azért ne vonulj el :) Csak olyan szépen leírod, várom, hogy mikor lesz tetteidben is fejlemény :)