Reggel felkeltem, tele voltam energiával, a nap sütött én túlpörögtem, olyan "tevős"-nek indult ez a mai nap. Hogy majd megváltom a világot, melóval is úgy, de úgy fogok haladni, hogy még a nem létező feladatok Mount Everstnyi mennyiségét is megoldom. És tényleg. Kávé nélkül is megvolt bennem a kellő lendület. Olyan gyorsan öltöztem fel, hogy magam sem akartam elhinni, hogy ez tényleg én voltam. Megfelelő nadrághoz, a megfelelő ing, cipőt elsőre megtaláltam, eltaláltam, fülbevaló színben passzolt, hajam coffba, és minden kereknek tűnt.

A melóhelyre menet még vettem szőlőt, a kollegákat körbe kínáltam, (ez az a valótlanul nagyszemű és irtózatosan édes rose szőlő), és belevettettem magam a melóba. Pihi képpen megnéztem a tegnapi blog statisztikám, ami olyan rekordot döntött, hogy valószínűleg úgyse fogom tudni überelni soha többet. :D Ettől még jobban felpörögtem. A nap így úgy zajlott egészen tizenegyig, mintha a DVD távirányítóján megnyomnám a gyorsító gombot és a 4x-es sebességet választanám.

11-kor bejött a főnököm. Valahogy egy pillanatra megállt minden. Kb ilyen lehet, mikor az erdőben elhallgatnak a madarak és az összes többi állat, mikor megérzi a ragadozó közeledtét. Még át is futott az agyamon, hogy ez olyan "jeges" pillanat volt. Mosolyogtam egyet, hogy de hülye vagyok, mert ez csak a filmekben van, meg ez olyan jó kis regényes hangulat/helyzet leírás, de az élet nem produkál ilyet. Persz produkált ott és akkor is. Behívta az egyik kolleginám. Az üvegfalú tárgyalóban ültek le kettesben. A csend egyre nyomasztóbb lett. Félszemmel belestem, és láttam, hogy kollegina sír. Főnök papírt tömköd az orra alá, és hidegen néz rá. Aztán kézbe veszi a tollat, aláír valamit, a valamit kihozzák nekem, és megkérnek tanuzzam le. A papír a felmondási papírja volt. Egy tündéri aranyos, okos kolleginának. A döbbenettől szóhoz sem jutottam. Remegett a kezem, mikor aláírtam. Mintha valakinek a halálos ítélete lenne. Baromi szar érzés volt. Egy pillanatra elmosódott körülöttem minden, kb. mintha a saját felmondásom lett volna. Annyira szar volt. Szegény, mikor kijött, a sírástól nem tudott megszólalni, lerohant a mosdóba. Nem mentem utána, én se akarnám, ha ilyenkor valaki utánam jönne. Persze egy óra múlva visszajött, összecsomagolta a cuccait, mondta, hogy a jövő héten még lesz, és hogy a válságra hivatkozva megszüntetik a munkahelyét, meg az átszervezések végett... 

Hülye válság! Hülye, hülye, hülye válság! Hülye politikusok, hülye tőzsdések, hülye megvalósítható ameriaki álom, hülye létbizonytalanság, hülye munkahelyi leépítések, hülye, ütődött világ.... Méghogy fenntartható fejlődés... a lóf@szt (és továbbra is akkor írok így, ha nagyon kiakadok)

Pénzügyes-számviteles-kontrollinges-adótanácsadós-közgazdászként a fejem verem a falba az idiótábbnál idiótább kifogások, megoldási tervek, vállrángatások kapcsán. Nem fogok politizálni, mert nem szeretek (és amúgyis a Kétfarkúkutya Pártra fogok szavazni). Nem mondom azt, hogy kedves honfitársaim tessék a szemeket kinyitni végre, az agyakat arra használni amire rendeltettek, a két kezünket pedig nem segélyért nyújtani, hanem egymás felé, hogy összekapaszkodjunk végre, és közösen másszunk ki a szarból, nem egymást visszarántva, hanem egymást segítve. És lássunk végre.... lássuk már meg azt is, hogyha elküldünk egy okos munkavállalót, aki jól dolgozott, azzal nem költséget csökkentünk, hanem jelen esetben jelentősen tudást is vesztünk. A tudás pedig hatalom, és persze profithoz is vezet. És ezen felül... legyünk végre korrektek. Ha már szerencsétlen kolleginának mennie kell, és ezt tudjuk egy hónapja, legyen már bennünk annyi, hogy szólunk neki, hogy figyelj, kezdj már el melót keresni, mert....

Szidhatnám a rendszert, kesereghetnék még itt egy csomót. Mégis... felemelet fejjel előre kell néznem, örülnöm kell, hogy velem ilyen nem történt, és levonni a tanulságot, hogyha egyszer saját cégem lesz, vagy ha egyszer vezető beosztásba kerülök, akkor én nem így fogom csinálni... Nem így fogok felmondani.

 

Szerző: Verde Lunaria  2011.09.28. 14:23 Szólj hozzá!

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr633262686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.