Hétköznapok privát:

diót venni, beiglit sütin, PARAGRAFUS*tól mézeskalács recepetet kérni, Lowrider lelkét pátyolgatni, Lakóbaráttal diplomát írni, Diót sétáltatni, mákdarálót szerezni, mosni és hogy megszáradojon, takarítani, díszíteni, levegőt venni.

Hétköznapok meló:

hónapot zárok, negyedévet zárok, évet zárok, értékelésre repülök, gép bedöglik, vevő nem fizet, szállítónak nem fizetünk. Eltér a pénztár, elnéztem, rosszul csináltam, sokat vállaltam, haramadik kávé se segít és még ünnepek közt is dolgozhatok....

Úgy általában:

sok a dolog, mikor lesz meg, postára menni, jajj csak el ne felejtsem.... jajj csak el ne rontsam, jajj csak elég legyen, jajj de kéne még idő, jajajajajajjjj

Fejem egy van, de gondolat meg Ezer. A -mit kell csinálni-k mellett, meg egy csomó olyan hogy nem értem az embereket.

És akkor csörög a Telefon, régi kedves ismerős, hogy mindjárt itt lesz, jöhet-e... Hogyne jöhetne!

Azzal a csibészes vigyorával, meg a kék szemeivel. Ez a passiiii.... annyira az esetem. Intelligens, de nem okoskodó. Vicces, de nem majomkodó. Udvarias, de nem művi. Ha nem látom, nem is tudom, hogy mennyire hiányzik Pali. Pali, mert hogy így hívják. Színfolt sivár napjaimban. Annyira birom, ahogy lehúzza a fejét, mikor belép az ajtón, hogy mosolyog, és hogy mindig van néhány jó szava. És annnyira baromi bosszantó, hogy Pali boldog párkapcsolatban él. Komolyan szörnyű, hogy ennyire jó pasi foglalt. De olyannyira hogy az életben nem lesz nála esélyem. Soha. Elkötelezett. Mert Pali, Pali bizony egy másik pasit szeret. Úgyúgy... Pali meleg.... Igen. Pontosan. A francba.....

De attól még csípem a búráját, mikor behozza a számláit.... :D Még jobban bekever a zavarosba mint eddig... :D

*egen... célzás hogy várom az azonnal puhuló mézeskalács receptjét :D