- Arra gondoltam, hogy ma nem megyek haza... Majd csak jövőre.
- ?
- Annyi a meló...
- ???
- Ezt most hangosan is kimondtam?
- Ühüm....
- SzSz este jön? Elkotródjak?
- Nem jön.
- DE JÓ! (őszinte öröm Lakóbarát arcán)
- ?
- Ma te csak bután bambulni tudsz?
- ???
- Itthonmaradok és sütünk bejglit :D
Ki az az Osvárt Andrea?
Mármint tudom, hogy híres színésznő és Magyar és hóóólivúd, meg egyebek... A hírekből.
de én még soha semmibe nem láttam játszani, és csak egy jó alakú bamba nőt látok benne.
Homályosítsatok már fel, hogy kiezez?
Még négy bejglit kell sütnöm. Még négy bejglit kell sütnöm. MÉG NÉGY BEIJGLIT KELL SÜTNÖM!
Baszki... azt hittem, hogy vasárnap estére a lakás kitakarítva, utolsó simogatások lesznek az ajándékokon, főként csomagolás, minden megsütve és sütemény illatú, így a héten estékre max forraltborozgatások maradnak, meg céges bulik, meg fodrász.
Ehelyett a lakásban lévő kosz a beköltözésem óta elért Maximum szinten, az ajándékok nem hogy kész nincsenek, hanem gyakorlatilag sehol se tartanak, van ami még ötlet szinten se, a csomagló papír árát (is) meg kvázi elviszi az autójavítás.
A melóban történő túlórák száma annyi, hogy egy attól bármely normál ember sirva felmondana (lassan én is), és nyilván a sütemények meg nem készülnek olyan ütemben, ahogy kéne, mert nem csak időhiányba szenvedek de béna is vagyok, de ami meg elkészült azt már el is ajándékoztam... már ami jó lett... (a harmadik bejgli próbálkozásom jó lett), szóval kellett nekem beigérni, hogy én is sütök. Lófitty.... Soha többet...
Amúgy meg, én totál nem vagyok erre alkalmas. Mások gyerekkel a nyakukon hogy csinálják?! De télleg? Hogy a fészkes fenébe????
Kérek abból, amit ők szednek!
Verda pár napja vacakol. Tegnap kicsit megbütykölték az izéjét, alig került negyed százba, és én balga azt hittem, túl vagyok rajta.....
Ma hajnalban vigécen vágtatok az M0án a belső sávban, mikor elkezdet rángatni, aztán lassulni és még inkább lassulni a kocsi, , én meg páni szerűen húzódtam volna lefele, de zsinorba jöttek a kamionok. És mikor az autó már épp gurult, félig a szélső sávba, félig a halászteleki felhajtó sávjának végében. Még annyi lélekjelenlétem Volt, hogy vészvillogót kiraktam, de igazából szexualizálhattam, mert köd Volt..
Kocsi megáll, én meg ülök és tényleg azt hittem, hogy ott fogok meghalni.
Köd...
M0....
Szar helyen megállás...
Kipattantam a kocsiból, kirohantam az út legszélére, és mindenféle ismerőst elkezdtem hivogatni, de mivel hajnal Volt rohadtul nem vette fel senki. Érthető módon. Esküszöm, azt vártam mikor vasal ki engem, vagy a kocsit egy kamion. Én...
Én tényleg azt hittem, hogy meg fogok halni. Hogy vége.... De mégis, az életösztön, vagy a f.sz se tudja mi, elővette a telóm, és neten keresett autómentőt....
Életem legkeményebb egy órája Volt. És senki nem állt meg segíteni.... SENKI....
Mondtam már, hogy elbaszottul magányos vagyok és kurvára egyedül vagyok?
Lehet fel se tűnt volna senkinek, ha kivasal egy kamion. Max a kamion soffőr mérgelődött volna, mikor most volna lefele a vörös muslicát az alvázról....
... van ez így hogy a rettegés erősebb mint az élet maga. Mint most. Az, amikor a mások által látott erősnek, határozottnak, okosnak látott személy egyszerűen összeomlik...
Ülök a gép előtt, és lassan egy órája folyamatosan ömlik a könnyem.
Elfáradtam....
...elég....
A mai nap, gány.
Azért mert laktóz érzékeny vagyok, azért hülye szója tejet kell innom, és az a hülye tej reggelre megromlott, nem tudtam kávézni, pedig a hülye szója tej, hülye drága. Szóval reggel nem tudtam kávézni.
Aztán Dió hányt. Csillogóst. Valszleg benyalta valamelyik karácsonyi díszről.
Utána nem Indult a Verda. Most meg igen.... Nem értem.
Kiszakadt a harisnyám. A télim. A pöttyös. Amit szeretek. Vagyis szerettem.
Aztán az apekesek csodálatosan fos szar fos szar fos levelet írtak, és azt emésztgetem.
Aztán Laptop töltője seholse nem nincs meg.
És van itt még, hogy ne tudok mi kezdeni..... magammal... Hogy hálásnak kell lenem, meg örömködnöm, meg boldognak, meg csomó mindent véghez vittem, és hogy...
... hogy magányos vagyok. Asszem. LEhet ez az egész nem lenne ennyire fos szar fos, ha Anyumék nem lennének ennyire messze. Ha nem élnék már család nélkül olyan régóta.
Tudom, hogy nem akarhatok egyszerre mindent, és hogy nem lehetek türelmeteln, és... hogy....
...na.... csak az van, hogy fáj a szívem.
Esz az önmarcangolás. Meg.... Fáj. Bújnék, szeretetet szeretnék. Kapni. És adni. Szeretni és szeretve lenni.
Tavaly eltökéltem, hogy 2013-ban rendbe teszek mindent. Minden zavaros és kétséges lestisztul. Meg kell hagyni, ezt azért elég erősen és jól csináltam. Legalábbis ha az út nem is Volt frankó, de minden képpen eredményes. Bár szívesebben hagytam volna magam mögött kevesebb fájdalmat.
Idén pontosan ekkora erővel fogom eltökélni, hogy rendbe leszek jövőre karácsonykor. Nem fog ennyire fájni a a szívem. A mostani fájó kérdésekre tudni fogom a válaszokat. Mindent. Erősebb Leszek. Rendben lesz.
Az ideoda repkedés még a kisebbik gond, nem is attól áll meg az ész, hanem
Szóval eszem megálll...
*nem, nem álltam le vele vitatkozni... ahhoz túl fáradt voltam. Meg mellettem állt a főnököm. De azért bánt...
...vagy nagyon udvarias, vagy csak nem vagyok neki szimpi, mert magáz azon kettő egész alkalmakkor amig eddig egy szemvillanásnyit találkoztunk. A srác velem egy idős sac per kb, semmi extra. Mármint elsőre nem egy sorozat gyilkos tipus. Tegnap eljött az ideje, hogy személyesen bemutatkozzam neki, mindezt fél 10kor este, mert addig hiába csengettem nála.
- Jó estét, én vagyok a szembe szomszéd, Verde.
- Jó estét. Szembeszomszéd.
- Tegeződhetnénk?
- Persze.
- Volna egy furcsa kérésem.... Nagyon kellemetlen.
- Miben segíthetek.
- Szeretném elkérni a lábtörlőd.
- A lábtörlőm?!
- Igen. Kimosnám....
- Őőőőő....
- A kutyám rápisilt... az a kis folt* az ott az.... sajnálom.
- Ő.... Hát de koszos a lábtörlőm, de most legalább már értem, hogy miért büdös...
Kimostam, reggelre megszáradt, és sutyiba visszaraktam az ajtaja elé. Lakóbarát meg azóta ezzel heccel. Hogy bemutatkoztunk.
*kis folt = adriai tenger méretű gyalázat
Kávé előtt:
- Hmm.... Meghalt Nelson Mandela.
- Mármegint?
- Ugye? Szerintem nyáron már egyszer meghalt.
- Nem akkor mikor kezdütk a fősulit?
- De, de akkor!
Kávé után:
- Már világmegváltó terveim vannak.
- Nekem is.
- Én leadom a szakdolgozatot, de előtte a köttetésre elköltöm a karácsonyi pénzem.
- De jó, de nem jó.
- Pénzt kéne szerezni a világmegváltáshoz.
- Bankot raboljunk, vagy sikkasszunk?
- Hát így..... Nem Tom. Szerinted?
- Szerintem így kövéren és öregen maradjunk a sikkasztásnál. Az agymunka. Most képzeld el, ahogy feszülős ruciba belógatnak a széfbe, de nem bír el az acélsodrony és elszakad. Balettozhatnánk a lézerek között.
- Jó. Sikkasszunk. Kevésbbé fárasztó.
Hétköznapok privát:
diót venni, beiglit sütin, PARAGRAFUS*tól mézeskalács recepetet kérni, Lowrider lelkét pátyolgatni, Lakóbaráttal diplomát írni, Diót sétáltatni, mákdarálót szerezni, mosni és hogy megszáradojon, takarítani, díszíteni, levegőt venni.
Hétköznapok meló:
hónapot zárok, negyedévet zárok, évet zárok, értékelésre repülök, gép bedöglik, vevő nem fizet, szállítónak nem fizetünk. Eltér a pénztár, elnéztem, rosszul csináltam, sokat vállaltam, haramadik kávé se segít és még ünnepek közt is dolgozhatok....
Úgy általában:
sok a dolog, mikor lesz meg, postára menni, jajj csak el ne felejtsem.... jajj csak el ne rontsam, jajj csak elég legyen, jajj de kéne még idő, jajajajajajjjj
Fejem egy van, de gondolat meg Ezer. A -mit kell csinálni-k mellett, meg egy csomó olyan hogy nem értem az embereket.
És akkor csörög a Telefon, régi kedves ismerős, hogy mindjárt itt lesz, jöhet-e... Hogyne jöhetne!
Azzal a csibészes vigyorával, meg a kék szemeivel. Ez a passiiii.... annyira az esetem. Intelligens, de nem okoskodó. Vicces, de nem majomkodó. Udvarias, de nem művi. Ha nem látom, nem is tudom, hogy mennyire hiányzik Pali. Pali, mert hogy így hívják. Színfolt sivár napjaimban. Annyira birom, ahogy lehúzza a fejét, mikor belép az ajtón, hogy mosolyog, és hogy mindig van néhány jó szava. És annnyira baromi bosszantó, hogy Pali boldog párkapcsolatban él. Komolyan szörnyű, hogy ennyire jó pasi foglalt. De olyannyira hogy az életben nem lesz nála esélyem. Soha. Elkötelezett. Mert Pali, Pali bizony egy másik pasit szeret. Úgyúgy... Pali meleg.... Igen. Pontosan. A francba.....
De attól még csípem a búráját, mikor behozza a számláit.... :D Még jobban bekever a zavarosba mint eddig... :D
*egen... célzás hogy várom az azonnal puhuló mézeskalács receptjét :D
Szép ez a szerelem.
Új dolog születik a szerelemből. Mindig. Hol jó, hol rosszabb, van hogy örökre megmarad, és van hogy elillan fél perc alatt.
Tegnap is szereltem. A WC ajtót. Sajnos nem lett tartós. Ma reggel már megint szétjött a Kilincs.
Meló után babanézőben voltunk Lakóbaráttal. Ömlenghetnék, hogy mennyire pici, cuki, tündéri és CÉÉÉP a baba, mert tényleg, de de....de van ennél rám sokkal jellemzőbb sztorim is tegnapról.
Mert én még mindig úgy közlekedek a városnak bizonyos részein, hogy GPS, különben eltévedek. Felszedtem Lakóbarátot, és meséltem neki, hogy szerintem néha a kedves hölgyi hang (nem, nem női, Csoki szerint ez inkább hölgyi), szóval a hölgyi hang igazi béna nő, és nem tudja melyik a jobb meg a balkeze, és nem csak azért mert neki nincs. Lakóbarát röhögött, hogy ÉN nem tudom, de hogy óvjam a hiúságom, rákenem a dzsipszire.....
Állítása többször is igazolódni látszot a Ferdinánd híd környékén, mikoris 60nal suhanva sávok közt cikázva nem értettem, hogy de hol enyhén jobbra, és mi az hogy balra?!
Szerencsés megérkezésünket követő villám-(baba büdöset kakil és egyfolytába de mi tényleg nem ezért nem maradunk sokáig)-látogatásunkat, egy hosszas hazaút követte. Mert eltévedt a kedves hölgyihangú dzsipsz.
Köröztünk egy csomót a lakótelepen aztán kimentünk valami dzsindzsás kátyus útra ami felett! ment talán egy autópálya?!, és akkor egy csillivilli újépítésű negyedet követtet egy nyomortanya, ahonnan rá kellett menni AZ ÚTra.
AZ ÚT....
Bermuda háromszögi anomáliái ott kezdődtek, hogy hölgyi hang bemondta, menjek jobbra, de a képernyő és az út is csak balra vitt. Ezt tényleg igazolhatja Lakóbarát is. Aztán rákanyarodtunk egy útra, ami egyszerre vitt az M1-M7, M3, M5, 1-es, 6-os, Budapest Centrum, Ferihegy, és végül Hősök tere..... Ez egy legalább 6, de inkább 8 sávos út. És a jelek szerint a szélrózsa minden irányába visz. Hölgyi hang pedig folyamatosan nyomatta, hogy térjek át a szembe sávba.... Annyira nem tudtam hol vagyunk, szerintem még a neonfényes reklám izék is a marsról jöttek, az útmeletti tornyház meg tuti nem fővárosunkban vannak....
És akkor felvillant a megmentő felirat: ÁLLATKERT
Volt akkora a megkönnyebbülésem, mint mikor maj' kifogyott a benzin a kocsiból hazafelé horvátoktól az autópályán és megláttuk az utolsó 1 km-n a kutat.....
A kedves hölgyi hang meg erősen tiltakozva újra tervezett és továbbra is a szembe sávot tartotta jó megoldásnak. Pedig épp nem voltam öngyi hangulatban...
Pedig esküszöm megpróbltam elkerülni, hogy így járjak. De így jártam.
Gondoltam, majd tudatos gazdi Leszek, aki fegyelemmel és szeretettel neveli a jószágot, és nem lesz ott semmi hiba. Nem Leszek azaz ölbe kapdosós, "utyuliputyulikutyuli-cupcup" gazdi. Én NORMÁLIS maradok.
Aha... mert persze... a normalitásomról vagyok híres....
Tegnap kaptunk szurit, meg csippet. (ez is, hogy többes számba beszélek... grr). Szóval nagyon tuti doki, Dió megnyugodott nála, de annyira SÍRT és olyan hosszan utána, hogy komolyan majdnem elbőgtem magam vele én is. Otthon azt se tudtam, hogy vigasztaljam a kis szerencstétletn, ott tutujgattam... Aranny pofa, felmászott az ölembe, beült velem szembe, és két kis kezével (nem, nem az első lábával, hanem a kezével) tiprodva mélyen a szemembe nézve elmagyarázta, hogy ilyet többet ne csináljak, és ő oda többet nem megy vissza. Percekig csak tipródott és magyarázott. Aztán tüsszentett egy bosszusat és elaludt az ölemben.
Meg kell zabálni, annyira édi....
Én meg gyengébb vagyok mint hittem és tökéletesen normáltalan... Belőlem se lesz már rendes gazdi...
Egészen kicsike több baráti összeröffennésnek Indult egy olyan helyen, ahol pest egyik legjobb hambiját csinálják... A hétórás talival, mert másnap mindenki dolgozik, hónapot zár, meg évet, meg hétköznap és öregek vagyunk és nem szabad kimaradni.
De ha már ennyire rákészültünk, hogy nem maradunk sokáig, és abszolúte nem iszunk, akkor árulja már el valaki, hogy mi a fenének mentünk mégis egy kézműves söröket szervírozó helyre?
A hét órási találkozó után (Csoki, Melegszívű, Verde) 8 óra után néhány perccel Melegszívű már annyira taccson Volt, hogy taxit kellett hívni neki (igen... ilyen tarifák mellett is), mert gyakorlatilag két pálinkától és egy sörtől feladta a küzdelmet...
Csokival mi nyilván nem. Mert ugye ha már itt vagyunk, akkor csak eszünk egy hambit, meg még van az a másik két sör, amit meg kell kostólni és amúgy tök jó a ribizli pálinkájuk.........
.......
aztán nagyon büszkén ültem fel a villamosra, hogy ellenálltam a megkísértésnek. Buksi simi, vállveregetés, majd a forgó ágyban kicsinyt gondolkodás.
Mert mi van, ha nem szólok rá, hogy
-Schätzi, én is alig állok a lábamon, ne ölelgess, nem bírlak el......
- Akkor boruljunk össze...
- (oh, annak a parfümnek az illata) Nem borulunk. Hazamegyünk (nem is rossz, hogy ennyire szorít)
- Tudod, még mindig oda vagyok a parfümödért. Szeretem, hogy a füled mögé fújsz itt olyan intenziv.
- (hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól, ahogy az orrával bökdöste fülem) Aha. Szokás. Beidegződés. Nem a kedvedért van. ENGEDJ EL! (nagyon nem jó, hogy az orra hegye az én orrom hegyén van, nagyon nem jó állni a sötétben így, francokat nem jó...)
- Szép a szemed.
- (baszki érzem a leheletét az ajkaimon) A tiéd is. Engedj, elmegy a villamos.
- Hazaviszel?
- Nem. hívok neked taxit.
- Vigyél haza hozzád magaddal.
- (genya, annyira genya, nem adhat még egy ilyen aprópicnyke puszikácskát se a a számank még a legsarkába se) Na jó. Elég. Engedj. Én haza, te haza. NŐS vagy!
- Nős vagyok, és részeg, és ami köztünk törétnik, az nem is megcsalás, csak a szokásaink, ismételgetése.
- (itt mondjuk közel állok hozzá, hogy megadjam magam, mert ismeri azokat a pontokat, nagyon tudja, mit kell tennie, hogy alkoholtól begőzölt, és amúgy kiéhezett jómagamat ne érdekelje, se az hogy ő nős, se az, hogy mi lesz holnap... mély levegő) Akkor én most azt mondom, hogy akkor játszunk ilyet ha én férjhez megyek, hogy egyenlőek legyenek az esélyek.
- Addigra nekem nem fog felállni.
- Elmész a fenébe...
- Csak ösztönözni akarlak, hogy itt áll a lehetőség előtted.... Csak engedd el magad....
- (szorítás lazul, mert babrál valamit a kabátommal, én meg kiszabadítom magam az ölelésből) MENJ HAZA CSOKI! Most! Az asszonyhoz! MENJ!
.....
Reggel jött egy sms tőle, csak ennyi Volt benne: Ne haragudj.....
Nagyon bízom benne, hogy más kutyások életében is fordulnak elő bakik... Nem végzetesek, de ilyen "basszus" bakik...
Mert az úgy Volt, hogy nyitom az ajtót, és akkora sz@r kupac fogadott, hogy egy kiskertet meg lehetett volna ganajozni vele. Na jó, hat van ez így nálunk is, hogy aktívabb a bélműködés. Közben Dió meg gumilabdaként pattogva majd a fülemig ugrált. ....
.... és akkor meglátom a kiváltó okot. BASSZUS!
Mert az úgy van, hogy a legalsó polcon tartjuk a zacsis instant kávét. Eddig nem nagyon érdekelte, meg nem foglalkozott vele, meg nem érdekelte, meg semmi.... tegnapig... Eeeegen..... kicibálta, megrágta, és bőven benyalta....
Haladó kutyás ismerősöm visítva röhögött, mikor felhívtam, hogy mi a f.szt csináljak, vigyem orvoshoz koffein mérgezéssel, vagy mi? A javaslata az Volt, hogy jobb, ha bekávézok és felkészülök egy aktív éjszakára, de no para, ha eddig nem dobta fel a tappancst, már nem fogja.
Tényleg nem dobta fel a tappancst és tényleg nyaggatós éjszakánk Volt....
...akkor én most kirohanok hópelyheket kapdosni, és megpróbálok annyit összeszedni, hogy egy mosdásra elég legyen.
Francnak kellenek méregdrága szépítő szerek! ÉLJEN* AZ ELSŐ** HÓ!
* éljen? tényleg éljen? TÉNYLEG örülök én ennek????
** amúgy mi számít elsőnek? Mert ugye a január elsején 0 óra 01 perckor leeső az az évi első. Vagy nem? Erre nem térnek ki a népi útmutatások?
UI: túlkávéztam magam. SORRY
Tegnap megpalacsintáztattam Zenmestert. Ma kapott ebédet Lowrider... Lakóbaráttal ledumáltuk, hogy megtanulunk bejglit sütni...
Most éppen SzSz-szel csetlgetek, borozgatok, Dió a lábamná szundizikl, nézem a tévét, az asztalon gyertyák égnek.... Minen olyan.... Kerek.
Olyan kis.... elégedettnek érzem magam.
Köszönöm!
Képzeljétek el, már olyan régi a blog, hogy idén már harmadszor foglak titketet fárasztani a kézi készítésű ajándékaimmal. :)
Mert jövő héten már Advent első vasárnapja, mikoris a barátaimmal megyünk Bécsbe vásárt nézni, aztán meg felpörögnek az eseméynek, mert társasági adó feltöltés, évvége, és minden féle szirszar pénzügyes nyamfogás....
Na de! Karácsony, Advent, és tucat ajándék. Amiket két kicsi kacsómmal fogok elkészíteni.
Az idei listámból három már megvan, azok "kipipálva", vagyis 2 100%os, 1nek meg a legfőbb alkotó eleme még variálódik, de ráérek.
Hugaimnak bevásárló táskát fogok csinálni. Befestem, meg kirajzolgatom és hímezgetem, és remélem nem lesz rém ronda....
Anyu.... Anyun vacilálok, hogy kaspót fessek, vagy fonjak neki kosarat. A kaspó festés kicsit egyszerűbbnek tűnik... A kosárfonás meg olyan.... IZGI! Mert a hobbista álművészek boltjában lehet kapni kosárfonó készletet...... De még majd kitalálom.
Apu. Bakker, neki szerintem lehetetlen. De aztán, Paragrafussal történ gurmankodás során megszállt az ihlet. Kap tőlem zsírjában sült libamájat. Remek ötlet, én csinálom és tutira imádná..... aha... tudjátok, hogy egy kiló libamáj 6000 Forint?! És akkor még ott jön a kérdés, hogy ha elcseszem csinálhatom megint.... Szóval nem.... Majd ha milkós Leszek vagy lottó nyertes, mármint 5 találatos lottó ötös nyertes. További agyalásaim során arra a megdöbbentő tényre jutottam, hogy édes jó apám nem mást fog kapni, mint a régóta számára beszerezhetetlen csemegét: velős csontot és én majd jól elkészítem és fog kapni tőlem velős pirítóst. Zseniális ötletemet megosztottam az én édes jó anyámmal. Aki hangosan kiröhögött. Gyakorlatilag tíz percig szólni se bírt a röhögéstől. Elképzelte, ahogy Dió és hugom kutyája előbb kiszagolják a fa alatt Apu ajándékát, mint Sem hogy a "hivőcsengőcske" felcsilingelne.
Egy szó, mint száz... már megint nem tudom mit kap Apu karácsonyra.....
Apropó annyira dinkának érzem magam....
Néha visszaolvasom, hogy mi volt a blogon egy évvel ezelőtt. Tavaly ez Volt. A jelenlegi végkiment nem szerepel. Mert ugye:
Nem tudok, és nem merek találgatni, hogy mi lesz jövőre. Ezek után nem. Mert fogalmam sincs, mit hozhat a bűvös küszöbe a "B-oldal"nak......
A minap befutott hozzám egy önéletrajz. Sok helyesírási hibával, összevissza szerkesztéssel, felkiáltó jelekkel, rendezetlen és rosszul tördelt sorokkal. A szakmai önéletrajz inkább Volt egy mese, mint Sem egy tényleges CV.
Műszakvezetőnek jelentkezett az Úriember. Nem hirdetünk ilyen állást. Sőt, igazából egyáltalán semmilyen állást nem hirdetünk. Létszám stop. Még egy évig.
Elolvastam, nézegettem.... gyakorlatilag nyitott könyvként hevert előttem néhány szedett vedett lapon egy ember élete. Fájtak a sorok, és fájt, ami mögötte van. Pontosan tudom, hogy milyen munkanélkül lenni. Ismerem a kétségbe esést, a kalkulációt, hogy meddig elég az annyi amire és főként az, hogy egyáltalán mire nem.
Apuval egyidős. Nem tudok neki munkát adni. Még csak esélyt Sem. Lehetőséget Sem. Semmit.
Gondolkodtam, hogy most mégis mit... a legtöbb, amit tehettem, hogy reagáltam. Írtam neki, hogy köszönöm, a jelentkezést, de jelenleg nincs munkaerő felvétel. Úgy utáltam ezeket a leveleket. De azt meg még jobban, ha nem is válaszoltak. A kétséget. És a csalfa reményt, hogy de háthamégis.....
Nem tudom. Nehéz ügy. Szar munkanélkülinek lenni....
Lefűztem az önéletrajzát, hogy talán egyszer hátha mégis.... többet nem tehetek.....
Okés, hogy a hűtőben jóval több az Alkohol, mint az ehető étel. Az is rendben van, hogy kenyeret max heti egyszer vesz az ember lánya, mert mikor hazaér ahhoz a gazfickó kutyához már nincs kedve boltba menni, szóval okés, hogy nincs ehető és nem eszik.
Egészen addig, amíg nem kezdi érezni, hogy azért most már illene enni. Mondjuk egy két órás idegen nyelvű tárgyalás előtt nem árt, mert ezek az ilyen melók úgy szívják ki az energiát az emberekből, mint dementorok az ember lelkét.
De ha már vagyunk ennyire balgák, akkor tegyük meg azt a kedvességességt magunk irányába, hogy kóválygó fejjel nem pattanunk fel kezet fogni a megbeszélés végén, mert bizony besötétülhet a világ, a kapaszkodónak szánt szék megbillenhet, és kicsit Sem elegánsan zuhanhatunk az ügyfél karjába.
Tény, hogy jófejség Volt tőle, hogy nem hagyott a padlón koppanni, hanem méretes kufferem az épp kéznél lévő székre segített helyezni....
Szóval, tessék elmenni boltba, hogy legyen étel, hogy egyél, hogy ne essen le a vércukrod....
Viszont már voltunk lennt sétálni nem is egyszer. Paragrafus szerint lazán szedhetnénk pénzt kutya simogatásért, mert ugye ANNYIRA cuki, és ANNYIRA szeret, na meg örül mindenkinek, és csóválja azt a kis csoffadt farkincáját. Télleg édi. Főleg ha még körbe is örül mindenkit, mármint nem pisil, hanem gumilabdaként pattogva körbe ugrál....
Na de lépcső... Szóval elmentem lottót feladni, kutyuli addig Lakóbaráttal kinnmaradt, de a járdán, mert nem Volt már kedvem fel-meg le cipelni a lottózhoz vezető lépcsőn. Az a kis lökedék azt hitte, hogy ott akarom hagyni, úgy supirozott fel utánam a lépcsőn, hogy öröm Volt nézni. teljesen kétségbe esett, hogy nem jövök vissza....
Pedig dehogy hagynám ott a pasit, aki ennyire imád, aki így néz rám, akinek ennyire fontos vagyok, és akit ennyire szeretek....
Hmm... Furák vagytok, ti Férfiak.... Ha hátat fordít nektek az ember lánya, és azt hiszitek, hogy akkor ennek vége és tovább áll, minden féle addig lehetetlennek látszó dologra képesek vagytok, ha igazán szerettek. Leveleket írtok.... videót csináltok*, és esetlegesen még lépcsőt is másztok a kedvünkért....
És ha már.... Múltkor találtam ezt a kis szösszenetet... elfogadnám azt a bolond kis kalapost.... nyammmi....
*kódolt üzenet.... a részletek a több éves előzményekben....
Bakker, ma egész nap nyaggatott, hogy nem írtam meg a listát. Összecsaptam egyet, átküldtem. Hát nem visszaküldte KIJAVÍTVA, hogy nem ilyenekre gondolt?!
De cserébe én láthattam az ő listáját....
...kért egy kisvasút terepasztalt terepaszatal építő emberrel. Mármint élő emberrel, aki összerakja....
... azzal kezdődött, hogy megmondtam az osztrák főnökömnek, ha ő megy, nekem sincs maradásom. Megyek én is. Mindezt egy süti mellett, kávézgatva a nap kellős közepén, egy nyugalmas 20 percben, mikor nem rohangáltunk mint pók a falon, nem Volt két Telefon a fülemen, nem gépeltem az egyik kezemmel, és nem pecsételtem a másikkal. Minden olyan laza Volt.... fél percre nyugis...
...aztán persze pörgés, és rohanás az állomásra Paragrafusért, és a saját lakásom környékén történő eltévedések ezeregyedszeres ismétlődésének kezdetét vétele, mert esküszöm, hogy mikor még nem környéken lakatam Sem kavarogtam el ennyire....
... és bénázás kelenföldön, de egyszer mondhatják rám, is hogy nézd már ez tuti nő, hogy parkol már a két sávos út kellős közepén...
... és amikor Paragrafus beszállt, és nem törtem össze az autó orrát végül, elkezdtem kikapcsolni...
...este degeszre kajáltuk magunkat (értsd, nadrág gombot nem bírod begombolniig), de kellett az energia, mert másnap 7 órát töltöttünk az ördögtől eredő bűnös helyen... nem, nem. Nem kártya barlangban voltunk. Hanem beszippantott minket a az a kék áruház, amin sárga betükkel virít a felirat, ami fennhangon hirdeti, hogy otthon a legjobb, és itt ehez mindent beszerezhetsz.... (aki nem jött volna rá, az ikeába voltunk...)
....Dió pedig alig várt már minket. És rá kell jönnöm, Dió oda van a pasikért. Valószínűleg egyszer majd lehet vele pasizni is.... De még kis csünt, és nyüszög, de imádja a nagy kutyákat. (a nagy nála Minimum egy Labrador), igazából Dió imád mindenkit. Annyira kis hülye.
... Este meg egy tánc és zene nélküli buli a pösti éccakában. SzSz-el, a haverjával, meg azok haverjaival. Fény, meg bor, meg aztán egy etnikum, aki annyira részeg Volt, hogy azt hitte, kilóg Paragrafus melle.... de nem...
hazavillamosozás, taxizás, búcsú, alvás, felkelés, fél egykor reggeli, mozi este.....
és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem fáj már a lelkem. Hogy este dúdorászok a konyhában, hogy csak úgy mosolygok. Hogy most gyúgyultak a sebek, most nem véreznek, hogy kevesebb bennem a keserűség. Sokkal.
Állok a lépcsőmön, markolom a kabátja hajtókáját. Szerintem fázik, szerintem. De csak mosolyog. Nem akarom elengedni. Akarok még egy, még kettő, még három nem lopott csókot.
Pedig milyen jó lenne, ha úgy sétálhatnánk fel a lépcsőn, mint ahogy a tömegben fogta kezem, hogy el ne veszítsen. Hulla fáradtan beesni az ágyba, és csak hozzábujni, melegedni, mint nála. Reggel narancs levet vinni neki....
Most meg az esemesét nézem.....
"Detto"