Laposnézés itthon van. Itthon van még szerdáig. Én meg rágom magam, hogy felhívjam, ne hívjam?

Ha felhívom, elküld joggal a picsába, és megmondja, hogy az életbe ne keressem többet, mert úgy viselkedtem ahogy, és mindenben teljesen igaza lesz, és tudom, hogy minden egyes szava teljesen igaz, és nem tudom védeni magam, és tudom, hogy arra nincs bocsánat, és tudom, hogy elcsesztem, és tudom, hogy itt a vég, és akkor végérvényesen beigazolódik, hogy elvesztettem.

Ha nem hívom, hát... legalább az illúzióját fenntarthatom annak ami nincs. És ez nem fáj annyira...

Egy gyáva, beszari izé vagyok (még csak nem is féreg, mert annak van bigyoszból osztálya, az én alfajomnak még az sincs, mert nemhogy gerinces, de még puhatestű se... :( ).