Elfáradtam. Kezem, lábam nehéz. Mozgatni magam maga a pokol.... De alig két órája még az endorfin csalfa víziója késztetett mozgásra és vigyorgásra, kereken egy órája pedig az Adrenalin hozta elő belőlem az ősi ösztönöket. Mert SzSz mellett ébredni, és a fürdőszoba…

Akár romantikus regény kezdőzárósora is lehet(ne).... ...mélyen a szemembe nézett, lefejtette a hideg ujjaim a kávésbögrémről, és olyan óvatos mozdulattal vette el tőlem, amiben minden irántam érzett szeretete és gyengédsége benne volt....   A valóságban egy tized…

- Alszol? - Alszom. - Nem jössz ki velem futni? - ÉJFÉL VAN! - És? - Hagyj. Alszom. - Liebling.... Egy Gyros? - Nemmm.... Pizsiben vagyok, most feküdtem le, elfáradtam, kérlek, kérlek kérlek..... - 10 perc múlva ott vagoyk érted...   .......... mert nem volt ezt…

A barátnőm, akinek esténként az idegeire megyek egy áldott jó lélek. Mivel már régóta gyakorolja a magányt, rá hatványozottan igaz, hogy több az Alkohol a hűtőben, mint a kaja....A saját bevallása szerint nem alkesz (szerintem se az, de a tokajimnak csak az aljára nézett). Ezen…

Levélben feltett kérdésre válaszolva: él és lelkesen szervezi az esküvőjét. A témák, amiket átrágunk, túl lelkizősek és túl komolyak. Nem írok róluk szívesen. De megvan, jól van. Köszönöm az érdeklődést :D

- Korábban le kell lépnem. - Miért, munkaundor? :D - Nem, fodrász. - És milyen lesz? - Szőke. - Milyen?! - Pontosítok. Platina szőke. :D - Na azért, hogy megszinglisedtél, nem kell meghüjülni...... Ne hogy! Régen láttam ennyire megnyúlt képet, egyszerűen muszáj volt…

- Pszt, gyere ide Mogyoró! - Mondjad. - Gyere ide, nem akarok kiabálni. - Mi az? Gáz van? - A kocsimban felejtetted a rövidnacid :D

...letelt. Kritikus, mert sokak szerint ez annyit jelentett, hogy én bizony tuti visszasírom magam APKhoz, hogy túl sok időt töltöttünk együtt és úgyis visszakönyörgöm magam, vagy ő magát, és hogy... ÉS A TÖBBI, ÉS SATTÖBBI, SATÖBBI, STB...... Összegezve a lényeget: voltam…

Úgy látszik, minden jelentősebb lezárásnál félig kinyírok egy okost. Tegnap sikeresen vajas kenyeret játszottam az alig pár hetes 5ös céges almámmal. A reakciója csak annyiban vajaskenyéri a betonon, hogy pofára esik. Mert amúgy törik.

Én én vagyok. Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam. Én rendelkezem mindenemmel – a testemmel és annak minden…

Tegnap egyáltalán nem sírtam. Sőt, 90 %-ban vinnyogva röhögtem, és baromi felszabadult voltam. Régen érzetem magam ennyire könnyünek, és gondtalannak. Vindexxel se lehetett volna letörölni a vigyort a képemről. Aztán írt egy sms-t, hogy a ma megejtendő anyagiakat lerendezendő…

Van, amikor nem kell írni. Vagy nem lehet. Mert még fáj. Mert még friss... Még vérzik az emlék. És van, hogy ilyenkor más beszél. Más beszél, mondja el, éli át pontosan ugyanazt, amit én.... Mint most.... Véletlenek játéka ez, mégis, más beszél....

Tényleg nagyon köszönöm a bíztatást, meg a mellettem állást, jól estek a kommentek nagyon. (és igen, Paragrafus támogatása, akit azért csak barom módon sikerült megbántanom) A helyzet az, hogy a rémtörténet még nem teljesen zárult le, de talán egy ilyen régóta és hosszan…

Egy hosszú utazást mindig megtervez az ember. Nem vág neki forró fejjel. Gondosan átgondolja, mit visz, mit nem. MI marad és mi megy. Nem kerekedik fel, mint egy forgószél, söpör magával mindent, nem dobál bele válogatás nélkül az ember mindenfélét a bőröndbe, nem gyűri…

....felhívnám, és mondanám, hogy még fél óra meló, vagy lehet kicsit több.... megkérdezném, kell-e neki valami boltból, hogy az ásványvízen kívül kér-e narancslevet... megnézetném vele, hogy tényleg ürese-e hűtőnk, és hogy mit enne vacsira... hogy megvár-e, vagy eszik…

Most őszintén, hogy fekheti el az ember a nyakát?! Ugyanúgy, ugyanoda, ugyanakkor teszem le a fejem minden este, és mégis vannak bizonyos reggelek, mikor ez a quazimodocsináló fájdalom megjelenik, és nincs mit tenni ellene. És elfogyott a kávém. És nem töröl az ablaktörlőm. És…

A hétvége legvérlázítóbb mondata, ami temetéskor túl sokszor elhangzott ahhoz, hogy végül ne tegyem szóvá. Hiszen a vád olyan embereket ért, akiket egyáltalán nem kellett volna: - Dehát nem kívánt részvétet! - Nem kívánni szokták, hanem nyilvánítani. - Ez az okoskodó…