kevésbbé viharosan, de elköszönök ismét. Megvan az új hely, az új blog.

Aki kéri elküldöm, aki kérte elküldtem. Ha meg mégse, akkor tessék az orromra koppintani, hogy hello, engem kihagytál.

Zárom soraim magamközt.

Egyszer mindennek vége. Ahogy ennek a blognak is. Egyszer mindennek eljön a befejező momentuma, ahogy ennek a blognak is....

Lesz másik. De nem itt, nem ezen a néven, és nem ennek a folytatása, és nem, nem lesz meghívós.

Annyi minden Volt a fejemben, annyi mindent akartam nektek mondani azzal az összevissza szívből jövő sokszor kaotikus őszinteséggel, amivel az egész magamközt írodott....

Az élet nem olyan mint a munkám. Nincsenek ekzakt határidők. Nem mondhatom, hogy 20ig megcsinálom a bevallást és befizetem. Nem írhatom, hogy összerakok egy beszámolót, ellenőrzöm, és közzéteszem. Az élet nem ilyen.

Az élet, undoríton koelhósan élet. Adja magát minden sora, minden betüje....

A kanapémon ülök, a színes díszpárnáim között, a nappalimban, ahol Dió kutyám értetlenül folyamatosan nyalogatja a lábam, tokaji szamorodnit iszom, rum cocot eszem és SzSzszel közös számainkat hallgatom, mint például:

Nem lett volna fer SzSzel szemben, ha itt olvassa, hogy vége... Ezért  szintén nem től korrekt módon, emailban megírtam. Tudom, majd átbeszéljük...

Én ezt most elengedem. Elengedem a blogot, SzSzt, a múltat.

Újrakezdem.

Ha megvan a hol, és a hogyan...

nem fogom die kirakni az új blogot. De aki emilben kéri az elérhetőségét, annak nagyon szívesen meg fogom adni.

Köszönöm, hogy velem voltatok é tartottátok bennem a leleket, nagyon hálás vagyok nektek!

Van ilyen, ez most ilyen. A héten nézzük Dr. Houst és az ő örök igazságait.

Ha nem bírod el a választ, ne is tedd fel a kérdést!

Dr. House

Akkor most adok magamnak egy kis időt, hogy feldolgozzam.

A magányt.

Az érzést, hogy tudom, hogy hol lenne a helyem, hogy hová való vagyok, hogy ki mellett vagyok én, ki mellett magától érthetődő a lét.

A gyászt.

A vörös rózsát, a lovagiasságot. A hiányzó normalitást. A vágyat egy hétköznapi egyenes vonalú életre.

Veszek egy nagyobb levegőt, benntartom, és kifújom.....

Szúúúú, száááá..... 

A harmadik.... Mert három a Magyar igazság.

Kezdjük azzal, hogy SOHA TÖBBET nem csinálok ilyet! Tisztába vagyok azzal is, hogy az elmúlt három napi pasi mennyiséget jó lesz ha elosztom a következő évekre kis dunsztos üvegekben, mert ilyen bőséget be kell osztani. Viszont baromi fárasztó Volt, mind testileg mind lelkileg. Kétszer edzés után rohantam randizni, egyszer meg egy túlórás munkanap után.

Kvázi ismeretleneknek nyújtani a "legjobb formám"... a bennem élő hippi azért lázadozott rendesen. Talán éppen ezért a tegnai nap adtam az igazi magam a leginkább, farmerban, pulcsiban, sportcipőben. Hát a srác meg jött öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben. Álltam, néztem, majd elröhögtem magam, hogy igazán fess és lovagias, de a kosztümös királylányt otthon hagytam, ha gondolja visszafordulhatunk. Vette a poént, és elmesélte, hogy céges vacsoráról jött, ő se szereti az ilyen göncöket. És egy számomra nagyon szimpi laza mozdulattal nyakendő levesz, ing kigombol, és felengedtünk. Végig bohóckodtuk az estét, a filmet, a mindent. Tök jó Volt. A srác cuki, világnézete mint az enyém, poénjai annyira gyatrák mint az enyémek. Jól éreztem magam. Olyan korai tavaszi van még reményesen jól éreztem magam. 

Iszonyatosan későn értem haza - megint-. Dió álmosan pislogott, felmászott az ágyamba, én leraktam, fél perc múlva bealudt, és horkolt...

Tudjátok, tök jó egyedül. De nagyon hiányzik valaki mellőlem. Akivel lehet moziba menni, akivel lehet morogni, hogy nem hozott zsemlét pedig megígérte, aki mellé oda lehet bújni, aki nekem panaszkodik és akinek én panaszkodom. Hihetetlenül hiányzik. Hiányzik a véd és dac szövetség. A közös álmodozások és megvalósítások.... A szeretet maga...

Az igazság az, hogy Valentinnal is fogok még legalább egyszer találkozni és Randi3al mind a kettő szimpi, csak másért.

Aztán lehet, hogy az Igazi egyszercsak dörömböl az ajtómon, hogy te vaksi itt vagyok, gyere, éljünk mindhalálig....

Valószínüleg a ciklusomnak azon részén tartok, amikor már azért is hisztizek és rinyálok, hogy egyáltalán élek. UTÁLOM!

Ellenben, tegnap este Volt randim Valentinnal. A szusis randi. Amennyire vártam, estére annyira a hátam közepérek kívántam az egészet és a tehetetlen dühöm végett inkább ordítva dühöngeni tudtam volna. Ciklus, na... Nem is tudom, hogy foglaljam nektek össze az eseményeket. Lustaságom arra sarkall, hogy mindezt párbeszédes formába tegyem, a többit a fantáziátokra bízom.

Áh.. mégse... nem lehet jól körül írni az eseményeket.

Valentin rendőrrel ellentétben illatosan várt rám az étteremben, lesegítette a kabátom, alám tolta a széket, és cukin zavarban Volt. Azt gondoltam, hogy az ilyen nőfalók nem idegesek, mert miért lennének, ez olyan Rutin, mint nekem a pénztár könyvelés... Oké, mint másnak a kézmosás.

Tök döcögősen Indult az egész beszélgetés. Bár tény, sokkal közelebb állt hozzám ez a helyzet, mint az előző esti, aztán végül valahogy az elsuhanó szusik árnyékában mégiscsak gyenge poénokkal heherészve csak belelendültünk. Jó két órát elszórakoztunk, elemeztük mindenféle elénk kúszó étel miben és miben nem létét, ettünk mákos szemet és többször átfutott az agyamon, hogy tényleg ilyenek a randik, amiknek szex kéne hogy legyen a vége? Annyira nem Volt semmi erotikus töltete, vagy ilyen... szóval mindkettőnkből hiányzott a ráutaló magatartás.

A vacsi után lementünk a Dunapartra sétálni, mélyen elemeztük, hogy bezzeg egy éve milyen nagy Volt az árvíz, és az egyik ilyen mutogatás közben, eljátszottam, hogy lepottyanok a rakpartra....

- Neked nem görbülhet egy hajad szála se, ne már!

- Miért ne, nééézd, GÖRBÜL :D

- De ne, komolyan....

- Értékelem az aggódásod. Tartasz Csokitól, hogy kicsinál mi?

- Egy gentlaman vagyok.  És igen, félek tőle, hogy a sz.rt is kiveri belőlem ha kárt teszek a játszópajtásában. Haza vihetlek?

- Hozzád? :D

- Őőőőőőő.....

- Jaj, bocs izé, rossz poén Volt. Vicceltem.

- Nézd, az van....

- Mond nyugodtan, hogy utálod a csajokat akik nem bírnak pálcikával enni, és látni se akasz többet :d

- Csoki mondta, hogy zűrös vagy és hogy........ jót tenne neked egy kis lazulás, érted.... és én meg ebbe, szóval jó vagyok. Csak meggondoltam magam.

Álltam ott bambán, értettem én, hogy most elmondja, amit eddig is tudtam, de baromi ciki Volt hallani, ilyen végszó meg azért lássuk be, még porig is alázza az embert, szóval nagyon gyorsan nagyon kicsire összementem, hogy ez... extra ciki.

- Ne értsd félre.. Csak....

- Oké, oké ne folytasd, hidd el elég ennyi. Ne haragudj, hogy Csoki, meg én, szóval sajnálom és ....ez most nekem kínos és... örülök, hogy megismertelek és tányleg sajnálom!

- Ne, ne félre értesz. Nekem lenne kedvem máshoz is, csak... mit szólnál ha nem rohannánk annyira? Érted, kiköthetünk ma nálad vagy nálam, de... nekem van kedvem jobban megismerni téged. Tetszik, amit látok és tetszik amit hallok. Sőt, jobban tetszik a... hűh ez sablonos lesz, de TE belülről jobban tetszsesz és lenne kedvem....

- Őőőőőő.....

- Na jó, szeretnélek még látni, aztán ha nem lesz jó, megdöntelek és elfelejtjük egymást.

- Őőőőőőő........

Basszus felhívott... nagyon kellemesen érezte magát a társaságomban, örül, hogy egy okos józan lányt sodort az élet az útjába, és szeretne elhívni még egy hasonló kellemes estére.

Természetesn nem mondtam neki, hogy pártérdek ellentét végett szó Sem lehet róla, és utálom, ha megkérdezésem nélkül döntenek helyettem/rólam, és, és, és....

Hanem csak nagyon intelligensen elmondtam, hogy köszönöm a kedvessségét, de jobb, ha ezt most nem eröltetjük, nincs meg a kölcsönös vonzalom rám eső fele.

Megkért, hogyha esetleg meggondolom magam, akkor legyek kedves értesíteni.

Okvetlen....

Katasztrófális Volt.

Rendőr. Nem az inteligenciájával van a baj, azzal van a legkevesebb. Ellenben minden más... Hol is kezdjem?

Másodpercre pontosan felvett, elvitt az általa kiválasztott LeRoyba, a pincérek messziről és udvariasan köszöntek neki, lesegítették rólam a kabátot, alám tolták a széket, előzékenyen megrendelte a vacsorát, kedvesen érdeklődött a szilveszterről, picit még kérdezgetett rólam, mondván, hogy megakar ismerni, majd átvette a szót. Hazafuvarozott és kellemes társaságomról biztosítva ígérte ma felhív....

Csapjunk a lecsóba olyan Verdésen. Persze az összetört Mercivel mentünk, amiről elrebegte, hogy több volt a javítás, de gálánsan nem fogja bevasalni rajtam, mert ő egy úr. Olyan illatosító Volt a kocsiban, amitől általában hányok, vagyis minimum hányingerem van. A parfümje, ami nekem nagyon nagyon nagyon fontos egy pasinál, olyan szagú Volt mint az otthoni wc illatosító... A LeRoytól viszketegségem van, főleg attól amelyikbe voltunk. A pincérek extra sznobok, mérhetetlenül lekezelőek, lassúak, és semmi nívó a kiszolgálásban. A vendégseregnek meg akkora átlagosan az arca, hogy oldalazva jönnek be a bejáraton. A rendelés ott bukott el, hogy én csak ásványvizet kértem, mire ő ugyan, igyunk bort! felkiáltással kirendelt egy palackkal és mikor megkérdeztem, hogy arany bogaram, mégis, hogy megyünk akkor haza, csak huncutul kacsintott, a szalvétáját rázogatva, hogy emiatt ne aggódjak, ő rendőr.... Ez arra enged következtetni, hogy honunk őreinél már alap felszereltség egy azonnal Alkohol mentesítő józanító tabletta, így senkit nem veszélyeztetnek és törvényt Sem sértenek.... És innen már rendelni Sem engedett, hisz én kis butus, a bort Sem mertem eldönteni... Meg Sem várta azt az udvariassági frázist, hogy "te mit javasolsz?", hogy bájosan pilloghassak rá, és adhassam alá a lovat, hogy ő egy félisten....  Simán élből felvette a diktátor szerepét, és kábé az egész beszélgetés során éreztette, hogy én mekkora kis naiva vagyok, meg reméli lenyűgöz (esküszöm ezt a szót használta) a LeRoy, mert ez menő....

A pont, amikor eldöntöttem, hogy soha többet semmit vele, akkor Volt, mikor erős politizálásba és kampányba kezdett, és ebbéli hitvallásomról faggatott, aztán már nem is érdekelte (nem mintha elárultam volna), csak mondta, mondta, mondta..... Gondolom emlékeztek még rá, mi erről a véleményem. Úgy mentem át "vállrángató hat nem tudom, nincs véleményem"be, hogy közben kielemeztem saját szórakoztatásomra a mimikáját, beszédmódját. Például minden "P" betűnél csulázott egyet. És csapkodta elszántan az asztalt. A legszimpatikusabb a mercije, akarom mondani a keze Volt, szép ápot keze van. Annyira nem figyeltem rá, hogy már nem emlékszem, mi Volt az éttermi záró mondat. Bár azzal valóban megdöbbentettem, mikor megkérdzetem, hogy felezzük-e a számlát, és az első vakrémület után engesztelő fény gyúlt a szemében és teljesen ellágyult, hogy tőle nő még ilyet sose kérdezett, és természetesen szeretné ő fizetni, hisz ő hívott el. Mondjuk én is így gondoltam. Kivételesen tényleg udvariassági gesztusnak szántam ezt a megnyilatkozásom. Ennyire vacak estéért, főleg unszolásra, nem szívesen fizetek. Pláne nem a sznob, hangosan dübörgős zenéjű LeRoyban... Mondjuk én nem vittem volna utána haza magam, annyira érdektelen voltam minden politikai számár fontos felvetésre, szóval azért ez is egy piros pont, hogy megtette... Meg azért is, mert amikor látta, hogy hiába töltötte ki a bort, nem iszom belőle, ő is csak egy fél pohárral ivott.

Én azért bízom benne, hogy nem fog felhívni...

 De persze, ne rinyáljak, senki nem tartott pisztolyt a fejemhez.....

Kinek mi ez a hét. A főnököm allergia kezelésre megy, Lakóbarát bőrgyógyászhoz, Melegszívű felmond, mások síelnek, én meg úgy néz ki, hogy végig randizom a hetet.

Az első randi ki nem találnátok, hogy kivel lesz. Emlékeztek még a zűrös szilveszterre? Volt az az aprócska közlekedési baleset, hogy beletolattam a rendőr mercijébe. Felhívott, de nem a kár rendezés végett, hanem hogy mennyire boldoggá tenénm, ha elmennék vele vacsorázni....Nahát sakk matt, először kitérő választ adtam, aztán meg most mégis úgy döntöttem, hogy egye fene, mi történhet? Szóval Leroy Café, ő választott. Abszolút unszimpatikus választás, de legyen.

A második randi, magától érthetődően, Csoki Valentinnapi ajándéka. Elmegyünk Sushizni. Mit mondjak? Tökéletes testű pasival még sose Volt dolgom, puding próbája meg ugye az evés.

És akkor jön a programozó srác. Perverz tudom, de rá vagyok a legkiváncsibb. Mert vele passzol kábé minden, mozizni hívott, én meg imádok moziba járni, és amúgy sincs kivel, így tényleg örültem a meghívásnak.

Na jó. Esküszöm fogalmam sincs miért csinálom. Vagyis halovány elképzeléseim vannak, de...

Próbáljuk beolajozni azokat a berosdásodott izéket, amik talán sose voltak, elő kell kotornom személyiségem igazán vonzó oldalát, ami állítólag többet ér, mint a lapraszereltség. Aztán, randiknak pasiknak megfelelően kéne ruhát is választani.... A rendőrrel Leszek a legvisszafogottabb, Valentinnapi ajándékkal meg nyilván valóan a leg...hm... asszem kipakolom a melleim, mert egyértelmű, hogy ott csak szexre játszok, a programozó srác, pegig kap egy farmers átlagos Verdét. Vajon mindenki szerepet játszik a randikon?

Hű, rá kéne keresnem ezekre a randi szabályokra is, hogy ugye első randin nincs csók (Valentinnál ez lehet gyökereiben megdől), és az ötödik után szoktak lefeküdni? (Valentinnál ez lehet megdől)... Ja, nem, ne értsetek félre, nem vagyok kiéhezve, csak elméletben és gyakorlatban, mindenféle képpen, ami nem kapcsolatos a szív dolgaihoz tökéletesen egyedül álló vagyok, a nagy Ő, meg nem hogy várat magár, hanem tojik a fejemre... Meg különben is, lehet néhány jó pillanat az esélytelenekkel, nem?

Nem... ez nem jó hozzáállás. Kicsit élvezkedem,mert miért is ne? Benne vagyok a korban, és nincs kétségem, affelől, hogy minnél tovább várok epekedve a semmire, annál kevésbbé lesz esélyem tényleg valamire.

Szorítsatok, aztán meg megírom.

Elég régóta járunk már kutyaoviba ahhoz hogy Dióról kapjak egy jellemzést, a házi, hogy gondoljam át, dolgozzam fel. Azért írom ezeket le, mert még friss az élmény, és szerintem el fogom felejteni. Szóval:

Dió a fajtájának megfelelően makacs, bohókás kutya, örök vidám és barátságos hozzáálláassal. Strapabíró, érdeklődő, bátor. Fajtájánál és koránál okosabb, sokkal magasabb energia szinntel. Büszke és domináns, társasági kutya, mind emberek mind kutyák között állandóan középpontban van. Mindezekkel együtt jól megvan egyedül, nem fél a magánytól, nem retteg, nem csapódik máshoz, talpra esett. Mind az emberekre, mind a kutyákra nagyon érzékeny. Azonnal reagál az érzelmi változásokra, ami ebben a korban és fajtában, sőt alapvetően az összes kutyust figyelembe véve ilyen intenzitással meglehetősen ritka. A gazdáját imádja, a pórázt utálja. Póráz nélkül a világ végére is követi, de a póráz tudatától is megtartja a tisztes távolságot, követi a gazdit, de nem "megköthető". Nagyon tud szeretni és nagyon tud akarni. Elszánt. A legnagyobb probléma a póráz rossz berögzülése, hosszú és fáradtságos feladat lesz feloldani.

Küllemre pedig kiállítási darab. Ez már több helyről hallottam, hogy ő nagyon szép, nagyon karakán és különleges foltjai vannak, biztos nyertes. Ha akarom.

Tükör módszer. "A Tükör Módszer nevét onnan kapta, hogy értékei alapján a kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk."

Ez lennék én?

Lakóbaráttól kaptam karácsonyra salsa bérletet, hogy semmi kibújóm ne legyen, ne találjak kifogásokat, menjek és salsázzak. Előítéletes voltam, és kicsit az elkeseredett singlik fizetett találka helyének gondoltam. nyilván a kilenc és fél radi poros, félhomályos tornaterme villódzott a szemem előtt...

A valóság pedig... közel Sem ennyire kétségbe ejtő. Valóban javarészt 27+os egyedül állók vagyunk. De van két irtó jófej 50+os nagymamánk, akik valami frenetikusan jól táncolnak. Van egy apu-anyu-kissrác, ahol anyura a fél csoport rá van moccanva, mert baromi vékonyka, a kissrác túlsúlyos de egy imádni való 7 éves, aki meglepő őszinteséggel áll mindenhez, apu meg egy nyugodt-jópasi családapa, aki iszonyat irigylésre méltóan és hatalmas szeretettel terelgeti a kis családját. Van a vaságyyal30kilós160centis mérnök srác, aki első ránézésre az amerikai filmek lúzere, mégis maga a jókedv, és nyitottság a világra, van a szép szőke lány, aki mindig fülig pirul,ha párban táncolunk, van a nagyon dagi lány, ő mozog a legszebben. A negyvenes pár, akik mindig csak egymással akarnak táncolni, ahol apu nagyon okos, anyu meg nagyon sárkány, de óráról órára egyre jobban oldódnak, és tegnap már mosolyogtak is. Hmm.... az új fijú, a csíkos pólós. Múlt órán Volt először, amikor először kerültünk össze, a helló utáni második kérdésem, vagy inkább kijelentésem, hogy te már tanultál. És ő már tanult, valóban. Eszméletlen jó vele táncolni. Évek óta nem táncoltam olyan jót, mint tegnap este, mikor hozzá érkeztem utolsó táncra.

Pedig először megállapítottuk Lakóbaráttal, hogy valójában jó ez a salsa, minket csak a zene meg a pasik zavarnak. Most már annyira nem is.

Órák után meg mint két kamasz vihogva sétálunk haza, pletyizzük, hogy ki hogy táncolt és melyikünk hol Volt mennyire béna, és hol röhögtünk hangosan egymáson.

Tök jó salsázni.

Amikor megvettem a lakást, átjelentettem magam, így hivatalosan is más választó kerületbe tartozom, mint a jóóóédes apám. Valahol a háttérben legördült akkor egy egész hegynyi szikla, eltűnt a nyomás, hogy nekem szavaznom kell.

Apám fanatikus és elkötelezett. És az, akire ő szavaz, az a tuti, az tud mindent, tök mindegy mit csinál, tesz, Mond, nincs józan érv, nincs logika, nincs semmi, ami elgondolkoztatná. Nem gond, lehet élni így is.  De így kampány szezonban már teljesen zizi, nézi a híreket, és úgy politizál, ahogy mások a foci meccseken szurkolnak. Ha csendben megemlítené az ember lánya, hogy de apu, gondolj bele.... Nem csak több héten át tartó pszihés hadviselés veszi kezdetét, de konkrétan az egész olyan, mint Kafka Pere, tudom, hogy folyik valami ellenem, csak nem tudom hogy miért... Ezt a mentalitást csak a helyi választások überelik... te jó ég, ha azzal a vehemenciával akarna leszokni a cigiről, mint ahogy a "hazafias" lendület fűti, szerintem már az egész világon betiltották volna a dohányzást. Mindig haza kellett mennem szavazni. MINDIG! Nem Volt kitérő kibúvó, menekülés, semmi esélyem sem  Nyilván ahogy távoldotam el a szülőfalutól úgy vált ez az egész egyre mókásabbá, és azért valóban előfordult, hogy játszottam az idegeivel. Mint mikor listát írt, hogy kire kell szavaznom, mert ugye én pösti nem ismerem már a falubelieket. Elmentem, leszavaztam, rajzoltam egy csomó kisvirágot, meg lepkét és egy baglyot, hazamentem, és amikor megkérdezte, hogy minden rendben ment-e, mondtam neki, hogy

- PEERESZE! Mindenki nevéhez rajzoltam valami szépet.

- Odatetted az X-et ahova kellett? A lista szerint?

- A lista? Azt itthon felejtettem.

- Akkor kire szavaztál??!??

- Mondom, kisvirágot rajzoltam, meg baglyot.

- Jól van, jól van. Tudom, hogy viccelsz. Az én lányom nem felelőtlen. Te okos vagy....

És ennyiben is maradtunk.

Tegnap este beszéltem vele telefonon, és már érződött rajta, hogy felkente az indián harci festéket. Belekezdett volna a kis kampányába, mikor mondtam, hogy jó, add Anyut, engem már nem érint. Picit értetlenkedett, hogy mi az, hogy nem érint, majd :

- Persze, megváltozott az IDEIGLENES LAKCÍMED. Az baj. Szerinted nem szavazhatnál mégis valahogy itthon?

Őszinte Leszek, akar a halál. Végre kimaradhatok ebből az egész mizériából.

Hogy én milyen felekezethez tartozom? Leginkább a kétfarkú kutyapártot vallom magaménak. Számomra tökéletesen mindegy, hogy hívják az éppen aktuális országvezéreket, amig egy család nem tud úgy megélni, hogy Apa dolgozik, Anya gyesen van a gyerekkel. És itt nincsenek olyan irracionális elvárások, hogy mindnek legyen plazmatévéje és bömbi terepjárója, csak mondjuk a gyerek osztálykirándulását kifizetni, vagy a szétrúgott cipőt pótolni ne legyen erőn felüli teljesítmény. Márpedig ameddig ez a helyzet, és ez nem javul, minden kormány rossz, egyik Sem az ország élére való.

Ültem a kocsiban melegítettem és párátlanítottam. Tovább tarott mint szokott, vagy csak belebambulatam és elveszett néhány perc. Előfordulhat...

Maxra tekertem a fűtést, rádió csatornát váltottam, tapsikoltam, és gyúrmákoltam az ujjaim, vártam amíg leszárad annyira az ablak hogy kilássak. Néztem ahogy kel fel a nap, hallgattam a rádiót, és olyan... olyan elégedett voltam. Nyugodt. Stressz és panasz Mentes. Mert mi miatt van aggódni valóm? Éppen semmi miatt. A melóm streszes és sok, de fizetnek érte, és a kollégák is elviselhetők. Van egy lakásom, aminek minden számláját bőven tudom fizetni. A barátaimmal is kerek minden. Otthon is kvázi oké a helyzet.... Pasi téren sincs semmi okom virnyákolni. Tudom, kinek hol a helye, kinek mit jelentek. Ki mit jelent nekem.

Nincs okom panaszra.

Minden rendben van.

És így is fog maradni.

Teszek érte. Szeretném, ha itt, pontosan itt, a mellkasomban ez a furcsa de jó érzés elkísérne...

Köszi élet, köszi sors!

A nagy változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak.

Robert Hunter

 

Kinek mit jelent. Nekem az autótulajdonossá válásom dátuma többek között. És persze, idén mindenki mindenol romantikázott mindenkivel, nekem meg ugye nem igazán akadt kivel, de mennyivel jobb ez így, mint egy éve... Sokkal sokkal sokkal jobb. Csoki valószínűleg ráérzett, hogy mindezeket figyelembe véve Sem kéne egyedül töltenem az estét, Így beszerzevezett egy vacsit, amire először nem igazán akarok elmenni, mert a gyertyatartók általában ezüstből vannak, én meg leginkább zsírból..... Végül persze, elmentem. Nem Volt jobb dolgom.

Hát na... ez egy valentinnapi buli Volt, Csoki tucat ismerősével, munkatárásával, és rengeteg alkohollal. Csoki mindig azt mondta, én vagyok az egyetlen csaj az életében, akinek sose kényszerből adott bármit is Valentin napra, hanem mert csak úgy.... Idén is kaptam tőle "valamit". Pedig nem kértem. Tényleg nem kértem....

A "valami", egy kábé 190 cm magas szép széles vállú feszes fenekű jó humorú Adonisz Volt....

- A vacsora tálalva, ő tiéd, boldog Valentin napot!

- Ő????

- Ő. Tökéletes, nem gondolod?.

- Túlzottan tökéletes. Ő egy baromi jó pasi, ha én 4es csaj vagyok ő 12es pasi.... De amúgy is, mit kezdjek vele?

- :D Mozgasd meg a mocskos fantáziád.....

- Pfujjj.

- Nézd meg, és undorodj még egyszer.

- Hmmm.... Igazad van, minden elvárásnak megfelel.  De most ez nem gusztustalan? Ahogy itt méregetjük?! :P Húspiac....

- Élvezd, hagyd hogy kidumáljon a bugyidból....

- Ki akar?

- Ki akar.

- Mit mondtál neki?

- Nem mindegy????

- Nem mindegy!!!

- Csak élvezd, boldog valentint!

Lakóbaráttal kettőig fennvoltunk és viháncolva röhögcséztünk mit a kis kamaszok. Ennek eredményeként a reggeli kelés fél hatkor lehetetlen volt...

Amúgy szarul aludtam, de tök jót álmodtam. Álmomban odabujtam valakihez és melegítettük egymást. És olyan nyugodt volt az egész, csak hat folyamatosan beszélgettünk, ezért nem tudtam aludni. Értitek álmomban nem aludtam, ezért kialvatlan vagyok.... És annak tudatában, hogy van mellettem valaki, békésen lenyomtam a telefont, hallottam hogy esik az eső, Diót nem viszem le, és már süppedtem is bele puha meleg tudatlanságba....

És akkor valaki közelhajolt hozzám, beleszusszantott a fülembe, és egy annyira gyengéd puszit kaptam az arcomra, hogy rögtön szerelmes lettem. Bár a jó érzés bennem volt, de némi kétkedés is előtört, hogy akkor most mi? Ki van az ágyamban? Meg akkor nem csak álmodtam?

Kinyitottam a szemem és Babakutya nézett rám jámboran farokcsóválva a párnán ülve....

NA akkor vegyük sorra: Dió nem jöhet be az ágyamba, még is ott trónolt. Ez nagyon nem jó. Ellenben elmondhatatlanul édes és cuki és hihetetlenül beleszerelmesedős puszit kaptam tőle. Hát hogy legyek így kemény következetes gazdi? Hogy álljak ellen ekkora tömény szeretetcukisgábombának?! Az a kis mafla kutya olyan reggeli imádatadagot adott, hogy egész nap vigyoroghatnékom van tőle....

Nem lesz ez így jó....

Be fogom engedni az ágyamba, pedig határozottan nem akarom.... Hm... ha ember lenne, ő lenne az a pasi aki azon felül hogy mérhetetlenül sármos, lazán kidumálna a bugyimból....

Ez van... Imádom.

- Felmondok!

- Most?

- Most.

- Én is....

- Az nem jó, mert akkor az nem kötelezi SzSzt semmire. Utálom ezt a céget!

Eltelik egy óra és Lakóbarát ismét jelentkezik:

- Ennek a napnak már sose lesz vége?

- Nem, ennek sose.

- Estétől állást keresek én itt nem maradok!

- Mi van? Megverjem őket?

- Légyszi...

- Elmondod?

- Majd otthon.... Iszunk?

- Hát... és mire gondolsz? A "Valaki bor"ára?

- Arra, ugyse fog neki hiányozni....

- És ha jelentkezik érte? Mióta van a hűtőben?

- nem tudom, eddig nem kellett neki, akkor magára vessen, hogy két szingli hűtőjébe tette!

- ... azt ugye tudod, hogy csak neked és nekem van kulcsunk a lakáshoz....

- De te vetted?

- Nem. Szerintem te vetted.

- Én ilyen drága bort nem veszek!

- Akkor legalább te tetted a hűtőbe?

- Dehogy! Mondom, egyszer csak ott lett.

- Lehet nem kéne meginni... Mi van ha Valaki elkezdi keresni?

- akkor majd megmondjuk neki hogy valaki megitta....

Csodás idő van, én pedig félelmetesen nem aludtam eleget. Sőt, egy ideje megint alig alszok 5 órát, na jó.... kevesebbet, talán négy és felet.

Így reggel felsimogattam az én szőrkupacom, sportcipőt húztam, és kivittem futni. Mert az a terv, hgoy majd mi minden reggel együtt fogjuk lefutni a felesleges energiánkat.... És ez egyenlőre két nagyon fontos okból is terv. Mégpedig az első pont, hogy Diónak is szoknia kell, mert bár bírja az iramot, de a tempó tartása és megértése, hogy ha a gazdival fut, és beosztja az energiáit, akkor még élvezni is lehet ezt, még igencsak nehézkes...

Mondom én, aki úgy fél óra után feladta volna az egészet a fenébe, mert nem vagyok edzett, mert nem jó a terep, mert különben is, tököm tele.... ÉS főleg, mert a cipőm az csak egy egyszerű Sport cipő és nem egy futócipő. Kéne egy jó cipő, ha tényleg ilyen idiótaságra vetemedek. Mert EZ a genya izé kidörzsölte a lábikám, és a bokám meg csak nyiklett nyaklott és tényleg éreztem hogy ez az izületeimnek nem jó...

... Pedig úgy elfutottam volna, őgy kifutottam volna magamból a gondolataim érzéseim, a munkám, az agyam, az életem, amindent... a végén pedig egy rohadt nagy ordítással úgy összeestem volna a dunaparton. De... nem vagyok terminátor.... Nem bírta a bokám. Majd idővel....

HOgy mi a bajom? Minden és semmi. Sok. Lazítanék...

Elszopogatnék egy pohár bort egy jó vacsora után egy étterem teraszán és sekélyes dolgokról fecsegnék, nem akarnék se életet se világot megválltani. Csak lennék.... csak elengednék, és nem törödnék.... Nem érdekelnének a határidők, öszsegek, életek, sorsok, gondok.... Kinyitnám a kezem és minden görcsösen benntartott probléma tovaszállna... engedném, majd másnap mosolyogva újratöltve összekapnám és lassan folyamatában megoldogatnám őket....

Mégiscsak vennem kell egy normális futó cipőt hogy minden reggel ordíthassak egy hatalmasat...

Van olyan nektek is, vagy csak én vagyok olyan zakkant, hogy beveszi néhány gondolat a fejembe magát, és NEM LEHET kiűzni? Vannak ilyen hülye zeneszámok. Mint Takács Nikolász* új életsója...

.... pasik miért hordanak kopogós cipőt?! EGY PASI NE HORDJON KOPOGÓS CIPŐT

ha a kutyának sincs kedve kimenni, akkor nekem miért kell?!.....

.... most komolyan, most hogy megint edzek normálisan most de tényleg mikor fogom már érezni a hatását?

a februári Retro partira mennyi alkoholt kell vennem 10 emberre?

a tegnapi ájkidózás miatt tényleg olyanok a kezeim, mint aki fél éjjel kötözősszexet játszott... pedig nem is....

... holnap céges ingbe szoknyába kell jönni, céges ing... CÉGES ING... fogalmam sincs hol a francban van....

... de tényleg? mennyi piát vegyek a bulira? hmm... most komolyan... így, hogy kopog ez a rohadt cipő a saját gondolataim nem hallom, amúgy meg fáj a kezem, és ilyen kézzel hogy fogom előkeresni a hülye céges inget, és vajon beleférek? jajj.... de akkor is....

és a fejem jár csak körbe körbe körbe....

MEGŐRÖLÖK!

*anitfan vagyok

Tegnap este hív Lakóbarát, azonnal M1, megy a Casanova. Odakapcsolatam, és már pötyögtem is Paragrafusnak, Kézművesnek és Sangelnek, hogy M1 Casanova!!! Kötelező műirodalom. 3ból kettes Volt a sikerarány, Sangelt valamiért az informatika démona kizárta a rendszerből és képtelen voltam neki elküldeni az üzit, hogy nézze annak az okos éles eszű, jókép, mérhetetlen étvággyal és zseniális bravúrokkal rendelkező csodás mítosznak az életetét.... Na jó... Csöpögök, tudom... De kit nem mozgat meg a tökéletes szerető fantáziája, főleg, ha amúgy épp a tökéletes szeretőre vár már évek óta kiéhezve és felajzva?!

"Légy a láng maga, ne a lepke...."

Casanova

Ezt mondogatta Csoki is... sokszor... és akkor úgy esett, hogy megesett, hogy életemben először Csokinét teljes szívből barátnőnek tekintve eszembe jutott, hogy rajong a Heath Leadger-ért.... Írtam neki is egy röpke üzit, hogy M1 és jó szórakozást. Sok vigyorfejes köszi-köszi-t kaptam vissza.

Paragrafussal még egy ideig kommentáltam, de aztán vagy elaludt, vagy megunt, vagy annyire beleszerelmesedett a főhősbe, hogy egy idő után csak néztem és vártam, de már nem reagált.... és míg vártam tőle a viber kopogását, csengettek....

.... a főhős személye legyen titok, de film végét már nem láttam. Amit persze, nem bánok, még akkor se, ha Kézműves meg közben elkezdett sziporkázó poénokat gyártani a mai pasikat összehasolnítva Casanovához... Hát, amit a pasik elképzelnek, hogy egy nő nem Mond ki soha, na ő most megtette... technikára, méretre és időre vonatkozó teljes kritikát írt jelen korunk férfi társadalmáról. Egyébként vicces, nagyon vicces.... csak van annyira obszcén, hogyha kiraknám, megint kéretlen indexcímlapos lennék....

k, fülledtség, szerelem meg minden... És akkor most vessetek meg, de szerintem Varga Viktorék képsorozata zseniális. Nánási iszonyatosan nagyot alkotott,... Szenvedély, szerelem, szeretet, erő,  óvás, vágy, birtoklás, gyengédség, őrölet.... minden, ami egy tökéletes szeretkezés része.... Azt hiszem, imádom ezeket a képeket. Pedig nem szoktam képeket imádni....

Ahonnan jöttél elillan,
Amerre tartasz sehol még.
Az élet a kettő között van,
A Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz.
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülsz.

Szeretlek, bármit tehetnél,
Szeretlek-másképp mondani.
Nem lehet. Nem is tudom miért,
szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké.
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Refrén:
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet.
Felnősz, azt mondod, hogy te már,
Túl vagy majdnem mindenen,
Rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Refrén:
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Már megint hülye vagy,
Én úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Már megint hülye vagy,
Én úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Te vagy az egyetlen, aki fontos neki. Te vagy az az egyetlen ember, akire figyel. Akire hallgat, akit feltétel nélkül szeret. Vár rád. Vár rád, és történjen bármi, ő kitörő örömmel fogad. Mert szeret. Hiába mész el egy fél órára egy, egy órára, dolgozni, egy hétre, vagy egy hónapra, ő vár rád. Neki te vagy a legfontosabb....

Talán meglepő, de az én kis szőrgombócom is ilyen....

Talán kiröhögösz, hogy az enyém kicsi, nem lesz 50 kiló csak 12. Hogy játékos és kölyök. és olyan bizalommal fordul minden kutya és minden ember felé, amit én is a legnagyobb döbbenettel szemlélek, hogy lenne mit tanulnom tőle.

Esélytelen az én kis vakarcsom a te 50 kilós vizsla keverékeddel szemben. Valóban, az én gombócom a tied fél fogára se elég.

De kurvára nem vicces, hogy a kis és közepes kutyáknak fenntartott futtatóban Te a behemótoddal bejössz, és amikor megtámadja az én Vacakom, én nem tudok mit tenni... Nem tudom kivenni a szájából, nem tudok hozzáférni a kutyádhoz, az enyémhez meg pláne nem.

Kértelek szépen, hogy hívd vissza. Nem egyszer, nem kétszer, nem fél perc Volt az attrocitás. És te komótosan szívva a cigid épp csak oda sétáltál, és NÉZTED. Majd böffentettél, hogy ugyan, csak játszanak.

Szóval. Kedves magassarkú cipőben kutyát sétáltató, hamutál szájú, korlátolt értelmi képességű növény! Ha tegnap nem a kutyám lett volna az első, én megtéplek. Én kikaparom a szemed, és a magad után otthagyott kutyavégterméket belekenem a képed.

Ellenben, azt tanultuk az oviban, hogy a kutya a gazdi tükre, amit a gazdi tesz, ahogy a gazdi viselkedik, amit a gazdi érez és gondol, azt képezi le a kutya... Ez az egy szerencséd, máskülönben meglehet, hogy az én alig 4 kilós kölyök kutyám ízekre szedi a te 50 kilós neveletlen ebed, majd a hamvain örömtáncot jár.

Oké. Kicsit passzív aggresszív vagyok. De még a kutyaszart se szedte össze maga után ez a p.csa...

“Tisztán értem, mit is jelent félni az elhivatottságtól. Elkötelezni magad valaki iránt, tudván, hogy fájdalmat okozhatsz neki, és hogy felelősséggel tartozol érte, nem csak saját magadért. Szerintem ez a fajta félelem teljesen normális dolog. Az embernek el kell fogadnia, hogy a személyiségünk igenis látható – senki sem takargathatja sokáig, mi zajlik a lelkében.“

Philip Seymour Hoffman

Loptam

- Hallottad, hogy Nyafimafi meg Fehércipő összejött?

- Akarod mondani, összeházasodnak.

- Azaz, ja! Durva.

- Szeritnem az durvább, hogy te megnősültél.

- Szerinted is elfognak válni?

- Ezek szerint szerinted el fognak.

- Nem egy álompár.

- Nem.

- ....

- .....

- Nem így kéne ennek lennie.

- Hát nem.

- Figyelj Liebling, ígérd meg, hogy legalább te szerelemből mész férjhez.

- Na arról már én is lecsúsztam.

- Akkor hogy akarsz férjhez menni.

- Nem megyek férjhez.

- ..... nálad még az se kizárt. És akkor mi lesz a gyerekkel....

-  Egy őrültel kevesebb lesz a jövő társadalmában.... 

- A kutyát is jól csinálod.

- Te figyelj már, Fehércipőnek meg van még a csaja?

- Meg....

- Az gáz. 3 éve vannak együtt?

- 4....

- Banyek, Nyafimafival meg 5...

- Kemény. Ez válás lesz.

- Nem biztos. Lehet hogy nyögve nyelés lesz csak....

- Egyezzünk meg abban, hogy akkor szeretetből mész férjhez.

- Mint te?

- Pont, mint én :D

Teljesen mindegy hogy az emberek pesten vagy budán vannak, esetleg vidéki kisvárosban, vagy tanyán, kibeszélnek, kidumálnak, véleményt cserélnek, pletykálnak.

Elmondják súlyos kritikájukat, ahogy én mondtam el SzSznek, hogy miért aggaszt egy közös buli itt Pesten Kézművessel. Na jó, az aggaszt az egy elég gyenge szó. A valóság annyira nem Volt szörnyű, de a várakozásaim szerint alakult, (mennyi felsőbbrendű kivülálló szerinti rosszallást engedhetek meg magamnak?) Legyen elég annyi, hogy hazafelé sétálva, spiccesen, fáradtan hajnali hatkor megengedtem magamnak azt a megjegyzést, hogy ezerszer könnyebb Diót póráz nélkül sétáltatni, mint az kissé részeg tippikusviddékiii* hugomra buliban csak kicsit odafigyelni.

Kidumáltuk Paragrafussal is tegnap este egy jó ötvenperces telefonbeszélgetés során az összes marhát az életünkben, meg a családot, és magunk hülyeségét. Nyilván, rövid ideig kitértünk a pasikra is, de újabban azért nem központi témák, mert minden ismétlés velük kapcsolatban és minden olyan.... hat egyforma velük kapcsolatban, újat nem igazán tudunk mondani...

És milyen balga dolog azt gondolni, hogy a sok érzelem mentes pasi ezt nem teszi meg. Példának okáért, teljesen biztos voltam eddig is abban, hogy SzSz már felvilágosította beavatott SzSzHavert az általam húzott határidőbe. Nem gond. Ezt én nyilván "nem tudhattam", és mikor így beszélgettünk hármasban, úgy meséltem,  mintha... értitek... Ő meg belement a játékba, hogy akkor ezt most ő először hallotta, és vannak okos kérdések, amik így elsőre egy kívül állónál felmerülnek. Mint mondjuk az, hogy hat minek határidőt húzni, csinálhatnám ezt addig amíg nem jön valaki más.... Aztán fogytak a JimBeamek, ürültek a poharak, és a srác félvállról odavetette, hogy....

-.... de hat visszavonatad.

-  Nem.

- De azt mondtad, hogy hiába a határidő és hogy....

- Nem, én ilyet nem mondtam, soha. És tartani fogom magam. Akármi is, akárhogy is.

Valóban nem mondtam ilyet, olyat viszont tényleg írtam egy meggondolatlan pillanatban SzSznek, hogy k.vára megborítanám a saját magam által kitűzött határidőt, és semmi Humorom betartani, mert jól érzem én magam így is.... Ez akkor lehetett mikor Lakóbarát vigasztalása végett kicsit beboroztunk egyik este.  De nem is ez a lényeg. Pletykálnak ők is szépen, csak néhány pohár pia után gyorsabban esnek ki a szerepükből, mint selejtes teszkós szatyorból a parizer.

Gyarlók és pletykásak vagyunk feleim, csak éppen a ház előtti kispadot felváltotta dzsímél cset, a viber, meg a fészbúk...

*az a fajta naivitás, hogy a pasi, csak a két céép szeme miatt dongták körül és nem azért, mert láthatóan spicces Volt, nagy hévvel ölelgetett mindenkit, lelkesen iszogatta a tekilákat, mindegyiknek elmondta, hogy ő bizony vidéki, és hogy ennyire más minden, és amúgy meg ő most lett szingli és szeretné élvezni az életet, és de jó fejek, hogy mindenki így törődik a kicsi lelkével, mennyivel normálisabbak ezek a pasik, mint otthon... még a piát is hozzák sorba.... Na jó, ez nem tippikus vidéki, csak aaa, hmmm.... nem is tudom.... tényleg naivitás lenne?

A jelen bejegyzést egy elkóborlt olvasás idézte elő. A mai nő

Cikk írója sorra veszi a mai reklámok által suggalt kép... A vezető szerepben lévő nő, aki családanya, gasztro zseni, feleség és mesés szerető, csodás csacsogó barátnő, fitten frissen a jó pap holtig tanul elvet magáénak tudva mosolyogva küzd a hétköznapokkal....

Egyetlen ember van, akiről el tudom hinni, hogy képes ezt mind véghez vinni, ő pedig Paragrafus..... Hogy ezt mind mind mind képes végig verekedni. De még nála is kételkedem, mert várnám egy üveg tekilával a kezembe a pillanatot, hogy mikor omlik össze, hogy aztán főnix legyen megint.

Ellenben én esendő lélek... Tessék csak rám nézni. Van egy középvezetői melóm. De mindegy is a szint, a mennyiség a lényeg.... Az meg nem sok, hanem rengeteg, hegyekben tornyosul és a tömege nem csökken, hanem nő nő nŐ NŐŐŐŐ.... A tanulás? Örülök ha tessék lássék lépést tudok tartani a csodás animágus módon váltakozó törvényeink legjelentősebb pontjaival.

Gyerekem ugyan nincs, de család azért akad, és ha tényleg annyi időt kellene rászánnom, amennyit... Van, hogy arra nincs időm, hogy telefonon felhívjam Anyut. Dióra se annyi időm jut, mint amit szeretnék, bár azért igyekszem, de elvetemült kutyatartók szerint én egy rémes gazdi vagyok.

Mi van még... JAAA HÁT PEEERSZE!!! A pasi. Olyan, aki mellé félholtan bezuhanhatok minden este, olyan nincs. Olyan van, akivel, ha kegyes a sors, havi egyszer egymásnak esünk, és van olyan jó, hogy nem veti a szememre, hogy lábaim nem feltétlen állnák ki a selyemteszt próbáját. Ez Levon a tökéletes szerető értékéből? Nyilvánvalóan. Bár nem is kell attól tartanom, hogy jajj a pont a szőrös lábam miatt fog ejteni. Mondjuk azt a pasit agyon kellene ütni, aki ha a minden más területen tökéletesen teljesítő feleségét azért hagyná el, mert aznap épp nem frissen gyalult a virgácsa.

Nem elhízni.... Lehet mutogatni rám, hogy a "kövér vörös nő", na de! Nyilván nem kontrolláltam megfelelően ezt a kérdést, mert szakítottam, elköltöztem, lakást vettem, sebet nyalogattam, és mindeközben mind lelkileg mind anyagilag kevesebb jutott a fittségre. Személyi edzővel tényleg könnyű. Tudom. Volt. Az az egyetlen jelenleg, amit az APKs időkből tényleg folyamatosan visszasírok. Most nincs ilyen Luxus, de van hazaesés melóból, kutyasétáltatás, ülő munka, és nem kell menekülnöm otthonról. Mivel a szex, mint egészséges és nem hízlaló izé nem napi stressz levezetőm, lehet ítélkezni, hogy néha napján megiszok este egy pohár bort, eszek egy finom vacsit, vagy mittom én... most persze, elkezdtem ezt a mozgás izét (megint).... Meg kajára odafigyelést, na de na... ki nem kívánta még meg egy végig idegeskedett nap után a pizzát, ami meleg, házhoz jön és a takaró alól is lehet néhány falatot a kutyának juttatni belőle...

Kifogásokat gyártok és keresek? IIIGEN. Gyarló vagyok, és emberi. Hibázok, elbukok, de próbálok javítani, és megtanulni elengedni...

Én egy ilyen lökött, szétszórt, kényszeres, de nagyon szeretni szerető nő vagyok millió hibával.

De... de akar a fene egy ilyen Hamis tökéletes képnek megfelelni, ha belül meg egy örökgyerekhippi, aki este 9kor csodáscsokismuffint süt, csak hogy a barátosné mosolyogjon, vagy ha nem tartja gáznak a kutyát hajnli hatkor majnem pizsamában levinni pisilni....