.... akad itt minden.

Szeretet hiányból fakadó majdnem kiskutya megvásárlása, vinnyogva röhögös, több mint enyhén becsípés, és egyéb bipolaritásra utal jelek.

Aztán kifutni a világból érzés, túlköltekezés, kényszer sütés főzés, végig pityergett este, de annak megállapítása, hogy a a fürdőkádban állva a zuhany alatt nem bőgtem.

Bezárkózás és túlzott megnyílás, védekezés és támadás. Feleslegesen.

És a fejem felett pallosként lebegő kor, na meg a tény, hogy tényleg nem Leszek már többet szerelmes, hogy képtelen vagyok szeretni, mert akit tényleg szerettem, annak sose kellettem, így meg 29 évesen, sok sok plusz kilóval, lelkileg csonkán meg akár az esélytelenek nyugalmával indulhatok a kétségbe esett hülye libák biztos palit akarnak fogni ligájában......

Arról meg nem is beszélve, hogy olyan felelősséget érzek egy ember iránt aki kétes, hogy valaha a kötelességen kívül érzett irántam igazi és mély szeretet, aki annyiszor mondott nemet minden kicsi vágyamra, hogy eszembe se jutott vele nagyban gondolkodni, aki bántott és visszahúzott és sokszor megláncolt. Akit bántottam és nem bíztam benne, de mégis... felelősséget érzek, és a szívem szakad meg érte.... pedig nem kellene, mert gyűlöl.... mert minden az én hibám, egyes-egyedül csak az én hibám, ő nem vétkes. Csak én. És néha, néha néha, még el is hiszem neki..... Mint most....

Ellenben MOST befejezem a nyafogást.

Mert értelmetlen. Hiszen hoztam Ezer rossz döntést, változtatni meg csak a jövőn tudok, ugye...