Állok a lépcsőmön, markolom a kabátja hajtókáját. Szerintem fázik, szerintem. De csak mosolyog. Nem akarom elengedni. Akarok még egy, még kettő, még három nem lopott csókot.
Pedig milyen jó lenne, ha úgy sétálhatnánk fel a lépcsőn, mint ahogy a tömegben fogta kezem, hogy el ne veszítsen. Hulla fáradtan beesni az ágyba, és csak hozzábujni, melegedni, mint nála. Reggel narancs levet vinni neki....
Most meg az esemesét nézem.....
"Detto"
