Az eső szakadt, hideg volt és nagyon nagyon korán. Hajnali fél 8. Nem pontosan tudom, hogy sikerült felkelnem, felöltöznöm, elindulnom, felvonszolom magam a villamosra, állig behúzom a kabátom, majd megfagyok, ami nem is csoda, mert alig volt 5 fok, és felhangosítom az mp3-at:

Kitartóan próbálok felébredni. Léptetem a zenét, mert majd elalszom. Meg különben is, ez olyan "szexelős" szám. Vagy amikor a buliban már csak akkora hely van, hogy a kiszemelt pasihoz dörgölőzve csak a csípőt mozgatva képes az ember táncolni... (persze ez csak a mostani utólagos gondolatom, akkor csak simán léptettem)

 Na ettől meg nyári hangulatom lett. Milyen fura is az emberi agy. Egy számtól azt hiszi, hogy nyár van... Kissé felélénkültem. Nézelődtem, bambultam ki a fejemből, néztem a kabátokat, a nadrágokat, a miniszoknyákat, a csizmákat, a táskákat, a rózsaszín strasszos lábkörmöket, a laptoptáskákat.... és itt megakadtam. Rózsaszín lakkos lábkörmök? Dehisz... Csak a zene nyár. Minden más határozottan őszi, ha nem téli.

A rózsaszín lábkörmök egy magassarkú szandálból kandikáltak ki. Nem csak a körmök díszítese, a szandál is strasszos volt. Ahogy magamhoz tértem a kábulatból, azonnal kerestem az arcot, aki eme eszement viselet gazdája. Egy erősen festett, kábé 16 év körüli alacsony nagyon nagyon nagyon nagyon pufi (nálamnál minimum 5ször vaskosabb) csajhoz tartoztak. A csajszi erősen sminkelve volt (olyan erősen, mintha levakolták volna, és megközelítőleg két hétig kellene sikálni a képéről a mázt, hogy az "eredeti"  bőr helyenként fel-fel tűnjön.),  vastag szőrös kabátot viselt (valami nagyon fura állat szőre lehetett, mert rózsaszín és arany pöttyök voltak a világoskék bundán), valami pulóver féle lógott ki a kabát alól, úgy combközépig a fekete-ezüst latex nacira. Annyira bizarr látvány volt! Ha nem lettem volna egészen biztos abban, hogy ébren vagyok, csípkedem magam még pár percig...

"Rózsaszín lábkörmök" élénken és széles mozdulatokkal kommunikált a vele szemben ülő emós sráccal. Pontosabban ő beszélt, és szélesen tellegetett a karjaival, közbe-közbe pedig egy kockás füzet is előkerült, és nekem randomnak tűnő módon. Kipöcköltem a fülemből a dugót, és hallgatózni kezdtem.

 "Rózsaszín lábkörmök" épp kémiát magyarázott az emos-srácnak. Csak úgy repkedtek az általam ismeretlen szavak, a kacifántosabbnál kacifántosabb képletek, mindhez valami magyarázat, hogy mit kell összeönteni mivel... Hihetetlen volt. És lenyűgöző. A lány, aki ....hm.... nem találok szavakat az öltözékére.... elcsúszott egy évszakot (mert nem nyár van) és elcsúszott egy napszakot (mert nem az esti buliba mentünk) kvázi egy kémia zseni volt.

A szavaiból, a szókincséből lejött, hogy átlag feletti inteligenciával van megáldva. De a jelek szerint, ez neki talán átok, mert nem volt képes a korosztályába be illeszkedni. Vagy talán más oka van ennek a rengeteg manírnak? A sok mű dolog, amit magára aggatott, vajon mi ellen lázadás? Hogy ő talán az osztály első? Nem tetszik neki a "szerep"? Vagy netán azt gondolja, hogy a sok csicsa eltereli a dundiságáról a figyelmet? Esetleg ezzel akart tetszeni a vele szemben ülő emos-srácnak? És ha igen, vagy ha a fenti kérdésekből csak egy is igaz. Akkor nem a társadalom, a közeg, amiben élünk, nem az a hibás, hogy jó eszű kedves, segítőkész lányok lépnek valami életidegen útra, hogy figyelmet kapjanak? Elgondolkodtató, hogy minek a hatására teszi, tette mindezt. Persze, kamaszkor, lázadás, stb.... de nézzünk már kicsit méllyebbre. Milyen önbizalom és figyelem hiányban szenvedhet szegény, ha "5 perc hírnév"-hez azt hiszi, az kell, hogy így öltözzön. 

Nem gondolom, hogy ez az önkifejezésének egy módja volt. Szerintem minden egyes ruhája, minden egyes ecsetvonás az arcán ordítva könyörög, hogy figyeljenek rá. És milyen világban élünk, ha egy roppant okos embernek ilyen eszközökhöz kell folyamodnia? A divatmagazinok csodacsajai által közvetített "érték" a mérvadó?  Szomoró. Komolyan lehangol és elkeserít.

És hogy honna veszem, hogy roppant okos? Ezt most nem csak képzelem. Ezt most tudom is. Mikor leszálláshoz készülődtek, az emos-srác ezt mondta a csajnak: Neked könnyű... Engem megin elkaszálnak kémiából, matekból is csak szopok, neked meg így negyedikre csak a magyar meg a matek érettségi marad. 2 felsőfokú nyelvvizsgával én is lazáznék. Meg mit pörögsz, téged felvettek már a BME-re... megnyerted azt a hülye kémia versenyt. Nem tom mi a f@sznak jársz be egyáltalán suliba.....

Szerző: Verde Lunaria  2011.10.22. 17:39 2 komment

Címkék: emberek

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr683322287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

díva naíva 2011.11.07. 16:50:21

minden 16 éves lázad, ki így, ki úgy... a fiú butuska volt, mégis emós, nemde? :) szerintem ezt nem kell ennyire komolyan venni, kiscsaj is majd megtalálja a helyét a társadalomban, csak idő kell hozzá...

Verde Lunaria 2011.11.08. 08:01:38

@díva naíva: iiiigen... de attól még tényleg ordított róla a figyelem/szeretet/odafigyelés/törődés hiány. Nem a "szokásos lázadó"nak tűnt. De hát... ezek a bejegyzések tényleg nagyon nagyon szubjektívek :)
süti beállítások módosítása