Ha már a bartert elkerülni nem lehet, kicsiny agyamban megfogalmazódott az a perverz és időigényes gondolat, hogy akkor csinálok valamit a saját két kicsi kacsómmal. Ami az ötlet és idő miatt mindenképpen érték növelő, de a tárgyiasult világban nem feltétlen emeli az ajándék árát. Mert alapvetően béna vagyok.

Az idei advent a bögre festés jegyében tellik. A gondolat természetesen a hobby boltban fogalmazódott meg bennem. Tavaly gyöngyöt fűztem, idén valami más kell. Valami, amit Apumnak is tudok adni. Mert tavaly csak nem kényszeríthettem rá, hogy ugyan csak erre az egy estére hord ezt a rózsaszín-fekete nyakláncot, hidd el, nagyon férfias.

Maga a bevásárlás is kumikus volt, mert apunak feles poharakat vettem, többi kicsiny család tagomnak bögrét. A hülye poharak úgy csilingeltek a kék műanyag kosárban, mintha folyamatosan azt kiabálták volna, hogy  "ide-nézzetek-mekkora-idióta". A hangot felerősítették a festékes tégelyek, és amikor kifaggattam az eladót, hogy hogy kell ezt mégis csinálni, kicsit furán nézett rám, kb láttam rajta, hogy ezt kérdi a szemeivel, hogy "te tutira ezt akarod csinálni?! elmentek otthonrol?" De itt kiemelt RISZPEKT az Allee Hobby és Mesebolt szőke eladólányának, mert nem tette fel a kérdést végül, csak türelmesen mosolygott és válaszolgatott a bárgyú kérdéseimre (télleg bárgyúak voltak).

A minták kitalálása. Kezdetben baromi művészieskedő voltam. A szemem előtt mindenféle csilli-villi csoda táncolt, hogy majd én olyat fogok alkotni. Gondoltam, kezdem kicsiben, Apuméval, hisz azok csak feles poharak... Megfestettem az első három nonfiguratív művészi izét. Nekem tetszett. Zseniálisnak nem mondanám, de tetszetős volt. Szerintem...

Aztán APK megszólalt. "Ugye ezt nem gondolod komolyan? Ez gáz. Ez gyerekes irkafirka. Gondolod, hogy ennek Apud örülne? Hát te tudod. De ez.... Hát nézd már meg!" Itt ment el a kedvem az egésztől, én besértődtem, ő meg magyarázott, hogy felőle azt csinálok, amit akarok, de azért ez továbbra is gáz. Erre odavágtam, hogy itt egy bögre, csinálja jobban.  Jobban csinálta. Most hiába is tagadja, tagadom, ő jobb ebben. Hát basszus, gépész mérnök. Ha tetszik, ha nem tud egyenes vonalat húzni, és rajzolni is. Be kell ismernem, baromi jó halakot rajzolt.

De mivel szerintem görény volt, mert az én igyekvő és lelkes és szeretetteljes munkám semmibe vette és leszólta, ezért befogtam, hogy ha annyira okos és ügyes vagy, hát rajzold meg, amit mondok, én majd festem. Naná, hogy nem, így képzelte, de igazából nem volt választása :D

Csak egyetlen bögrét csináltam egyedül, és perverz módon az tetszett neki tegnapig a legjobban. Majd beleszeretett "Kézműves" húgom elkészült bögréjébe. Kutyus van rajta, ami csonttal a szájában futkozik, és a neve. Jó lett.

Ez az egész bögre készítés azért elég időigényes és türelem játék. Minden este kicsit festegetni, és másnapig megvárni, amig megszárad, hogy lehessen tovább festeni. Mindezt azért, hogy jobb esetben egy polcra kerüljenek dísznek, még jobb esetben használva lesznek, vagy esetlegesen egy szájrángatás és egy hát kössz, kedves tőled mondat kíséretében valahová elkallódjanak.

Pedig egyszer ezek sokat fognak ám érni! Egyszer híres leszek (vagy hirhedt), és akkor minden, de minden, ami elhagyja két kezem, amin rajtahagyom névjegyem milliókat fog érni! :D