Nem ismerek embert akit ne frusztrálna ez a nagy karácsonyi őrület.  Vegyünk ajándékot, a legjobbat, a legszebbet, a legtalálóbbat, a legmodernebbet, a legjobbanhozzáillőt. Én már meglehetősen hosszú ideje mondogatom drága szeretteimnek, hogy ne bartereljünk, hanem csak úgy spontán legyünk együtt. Csöndben, békességben, nadrágról lepattanó gombokkal, kissé spiccesen...

Ehelyett pedig már egy hónappal AZ ÜNNEP miatt beindul lótifuti-kimitvesz-kinek-mennyiért című dilifutam. És akarva akaratlan részesévé tesznek az eszement túlfogyasztási szociopatikus kényszernek a környezetemben szabadon flangáló félőrültek, őrültek, és elmeosztály szökevények.

Első körön APK-nak vetettem fel, hogy idén ne vegyünk egymásnak semmit. Mert megveszem magamnak a parfümöm abból a pénzből amiből neki venném a táskát, és ő megveszi magának a táskát abból, amiből nekem venné a parfümöt. Hát háborgott. Mert ugye én egy nagy gyerek vagyok és szeretem a meglepetéseket, meg különben is, ez így szokás. (az így szokás jellegű mondatoktól őszülök, esküszöm).

Majd bepróbálkoztam szüleimnél. Még csak csak ráálltak volna, de erre "Plázacica" hugom megvétózta, hogy annyi éves koráig neki is kijár a normális ajándék ameddig nekem, márpedig én még tavaly kaptam, szóval ő még csak 21 és én akkor voltam 26 ugyhogy gondolkodjak el. Ezt is bebuktam.

Torzsáéknál persze az ötlet még csak megemlítésre se került. Mert ott a pénz és a méret a lényeg. Hamvában született ötlet.

Barátok, barátnők. Sokkal jobb itt a helyzet. Mert akiket szeretek, azoknak mondhatni "fillérekből" tudok örömet okozni, mert velük az a lényeg, hogy gondoltunk egymásra. És ezen apróságok elkészítése és beszerzése még nekem is mérhetetlen örömet jelent. Mert ez az egy nem kényszer.

SzSz. Na Ő olvassa a blogot. :D Így, nem árulhatom el, hogy készülök-e neki valamivel, vagy se. Szakítok a saját szabályaimmal vagy se. Rejtély....

Összeségében, bár próbálkoztam, hogy ne legyen az idei évi karácsony a jól-rosszul sikerült barterek sorozata, de sajnos nem sikerült. Ezért megosztom veletek kálváriám kívánságról kívánságra, boltról boltra járva.

 

Szerző: Verde Lunaria  2011.12.12. 16:29 3 komment · 1 trackback

Címkék: hellókarácsony kari

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr173458155

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Acompanhantes no Rio de Janeiro 2018.02.10. 07:11:14

Egy konferencia lábjegyzetére: in4 - web3.0 - Web Koncept

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agyragobogar · http://www.agyragobogar.com/ 2011.12.16. 12:02:16

de mennyire igazad van! Az egész maradék karácsonyi hangulatot elrontja ez a kötelező ajándékozás. Pedig ahogy mondod te is, nagyon szeretek ajándékot adni, de olyant ami nem kötelező, nem kell visszaadni ugyanannyi értéket.

pppanther 2012.08.03. 20:37:26

Tavaly mi is megbeszéltük anyóssal, hogy nem veszünk egymásnak semmit, úgyis nehéz évünk volt, ne stresszeljünk ezen is. Szenteste átmentünk kicsit, na tippelj ki állt a háta mögé dugott kézzel, hogy tudoooom, h megbeszéltük de... égtünk mint a rongy, mert mi persze tényleg nem vettünk/vittünk semmit. Soha, de soha többet nem megyek sehova kariaji nélkül :D

Verde Lunaria 2012.08.06. 16:15:18

@pppanther:
Anyósok... szabadna megjegyeznem, kifejezetten külön állatfaj....
süti beállítások módosítása