Történt ugyanis, hogy csütörtök magasságában fogytán volt eme nemes célt szolgáló fa termék. Már szerdán jött APK-tól az infó, kevés van. Nyilván, én megyek boltba, mert ő nem ér rá, nem esik útba, későn végez, nem tudja mit kell venni, és összeségében ez neki megterhelő.

Szerdán este, az első jelzésnél mondtam, hogy ha eszembe lesz, másnap veszek, de hétvégéig kibírja. Nagy valószínűséggel ezt már nem hallotta, mert teret és időt átugorva a telefonja képernyőjére meredt, megjelent a "doktorandusz ránc" a homlokán, és megszűnt számára a kézzel fogható fizikai világ, csak az Ansys modellek és egyéb FEA futtatások szövevényes ösvényei maradtak meg a kapott e-mail hegyek miatt.

Nem vettem csütrötökön papírt. Totál kiment a fejemből. Csütörötk este még csak morgás, hogy nincs elég papír, mi lesz így péntek reggel. A célra törő válaszom a pézsé, ha más nincs. Asszem, ezt se hallotta, mert már a gondolatai már hálózták az újabb csőrendszereket.

Péntek reggel anyázás, hogy elfogyott, pedig ő elment volna venni. Csak én erőszakoskodtam, hogy ne tegye, mert majd én. Morgott tovább, aztán a morgása átcsapott erőteljes "bazze, a prof mekkora f@szságokat írt már megint össze" monológba. Mivel láttam, hogy mostmár mondhatok bármit, falra hányt borsó az egész, ezért csendben megígértem, ha este úgyis megyünk úszni, utána beugrunk veszünk. Ezt már biztosan nem vette a dekódere...

Úszás megvolt, megetettem, hazafelé beugrottunk a Honiba, tejért a szombat reggeli kávéjához, és papírért. Még tartott nála az úszás élménye (na meg a dögös úszásoktató csajszi lába okozta euforia), a jollakottság érzése, és a péntek esti fáradtság... Amiből hirtelen kijózanodott, mikor meglátta, hogy a 325 Ft-os WC papírt veszem le a polcról:

- Te mit csinálsz?!

- WC papírt veszek.

- EEEEENYIÉRT?!

- Ennek ennyi az ára.

- Van 130 Ft-ért is!

- Az a fajta, amit multkor kiszámoltál, hogy 3szor annyit használsz belőle, és "kellemetlen", és így drágább....

- Ez k.b@szott drága.

- Jó, akkor megvesszük a másikat, jó lesz így? APK? Jóóóó lesz????????

Meg se hallotta, már a kis vietnámival tervezték az emelőszerkezetet. Hazaértünk, ő felcsapta a laptopot, ült előtte másfél órát, 10 percenként közölte, hogy még 5 perc, várjam meg, mindjárt jön. Amúgy miért duzzogok, ezt még el kell intéznie, mire mondtam, hogy dehogy duzzogok, olvasok. Ezt se hallotta, túl hangosan futott nála a főprogram... Mire lefeküdt, én kidőltem....

Reggel pedig... jött a kérdés:

Ki a fene vette ezt a szar papírt?! Ez semmire való. Nem igaz, hogy nem tudunk normálisat venni. Mindig ilyen vacakot kell????

Néztem rá nagy boci szemekkel, hogy nem emlékszel? Persze, nem emlékezett, ilyen nem is volt...

Pedig dehogynem. Csak futott a program és nem a háttérben. Így kicsit nehéz...