Tegnap este a legnagyobb tiltakozásom ellenére, megnéztük APK-val a Vicky, Cristina, Barcelona című filmet.
Tiltakoztam, mert tudtam, miről szól a film, és tisztába vagyok APK minden egyes reakciójával, már jó előre. Talán ez a tiltakozás keltette fel az érdeklődését, így megnéztük.
A story röviden: két fiatal, az egyetemet éppen befejező, teljesen eltérő személyűségű lány Barcelonába utazik nyaralni, aholis megismerkednek egy csélcsap, szenvedélyes festővel. Az egyik lány, a szenvedélyes szerelemre tette fel az életét, míg a másik életének célja a házasság, hisz már el is jegyezték... Ez az alaphelyzete, néhány igencsak érdekes játéknak. Nekem tetszik a film. Szerintem életszerűbb, mint azt bárki hétköznapi ember beismerné valaha is.
APK reakciója persze a döbbenet volt. A szereplők jellemzés részéről nagyon egyszerű volt: a szőke szenvedélynek élő lány szerinte egy ostoba, elkényeztetett picsa. A másik lány, akit eljegyeztek egy aljas, számító, beszari ribanc. A festő pedig egy idióta fasz, aki csak a kúrásnak él. Valóban ezeket a szavakat használta, hát kicsit alpári, valóban.
Aztán jött a prédikáció... miért szeretem én ezeket a filmeket? Miért szól minden könyvem a halálról és szexről? Miért kell nekem ennyire különcnek lennem? Miért kell mindig az extrém dolgokat keresnem? Mi a baj a jelenemmel? Miért akarok annyira kitűnni? Mi ez a fene nagy egyediség vágy bennem? Miért nem tudok olyan hajszínt választani, mint mások? Miért nem tudok normális, mások által is olvasott és szerett könyveket olvasni? Miért kell nekem ennyit lelkizni? Mégis, mit és miért?
A kérdések zömére nem válaszoltam, mert minek... hisz úgyse értené... Viszont a filmet, azt ajánlom figyelmetekbe. Sztorira is jó, a helyszínek gyönyörűek, a poénok jól sikerültek jó időben, és ha kicsit tovább gondoljuk, és látunka a sablonon túl.... Na, szóval jó a film. Nagyon :D
