Ezen bejegyzés megszületésének több oka is van. Az első, hogy az a téma, ami bolygatja a lelkem, most nem akar írásban is körvonalazódni. A második, hogy semmi kedvem dolgozni, pedig az ágyhoz kötöttségem miatt sok "mozgásterem" nincs. A harmadik, a szivacsos memóriám. A negyedik az alábbi videóklipp és az, hogy SZSZ jobban emlékezik a stiklieimre, mint én magam.
Valamelyik pasi a múltamból, na szóval valamelyikkel mi is így cetliztünk. És nem tudom, hogy melyikük volt... Hiába töröm az agyam... Ezért most számot vetek.
Milyen meglepő lesz a kezdet...
APK:
Ez ugye az automatikus következménye a kamaszkori NAAAAAAAAAGY szerelemnek. Ő volt az első. 1 teljes évig kóstolgattuk egymást, mire én felnőtt módjára viselkedtem, és tulajdonképpen letepertem. Hát... Nyilván az első, az olyan első. Emlékszem, mert első volt, de emlékezetesnek nem mondanám. Hm... Jobb rosszabb... most ugye nulla, úgyhogy erről nem is nyilatkoznék többet.
Katona:
Kicsit kilóg a listából. Mert vele nem feküdtem le, de megcsókolt, még akkor, amikor örömmel hozzámentem volna APK-hoz. Ő csókolt meg engem, és az egész... annyira szégyeltem magam, mennyit gondolkodtam rajta, hogy el mondjam-e APK-nak. Végül lemondtam. És balhézott, és megmondta, hogy bezzeg neki pesten... de végülis kegyesen túllépett ezen. Így katona (azért katona, mert most húzza le a második évét irakban) volt az első félrelépésem.
SZSZ:
A tényleges megcsalás.
Csoki:
Hát Csoki a némettanárom volt a koliban, mert ő Külkeres volt, és kiscsoportos német továbbképzés jelentette a pia-kereset-kiegészítést (mert akkor még nem kerestünk mi kenyérre) Barátok voltunk, összejöttünk, szétmentünk, összejöttünk, jóban maradtunk, összejártunk. A kémia is jól működött, meg hát ez na. Nem szex volt, mert szeretjük mi egymást a magunk módján, de nem is az a fajta szeretkezés, ami a szerelmesek között szokott lenni. Most viszont lehiggadtunk, felnőttünk. És tök jól megvagyunk. Mondhatni, ez az egyik legsikeresebb "kapcsolatom".
Kosaras:
Kosaras volt számomra a tökéletes pasi. Külsőleg. 2 méter magas. Sűrű sötétbarna haj, zöldes szem, angyali mosoly.... És persze az a tökéletes kosaras felépítés. Erős karok, izmos hát, és valódi férfias lábak, és cuki-cuki fenék. Háááááááát. Ja. Ő okos volt, meg kedves, meg inteligens, meg minden. Sőt! Tőle tanultam olyanokat, hogy milyen nőként viselkedni egy pasi mellett. Mondjuk úgy, hogy nem túlemancipálódni, hagyni, hogy a pasi fizesse a vacsit és a mozit, és nem erősködöm, hogy fizetem a felét, és úgy elfogadni egy ajándékot, hogy csak annyit mondok: köszönöm. És vele volt az őszinte korszak is. A teljesen őszinte korszak. Fura módon működött. Nyilván fájt, meg több volt a kommunikáljuk-le-ezt-a-problémát-most, és nagyon melós volt, de működött. Hmm... ő azóta megnősült. JUUUUJJJJJJ! A felesége jól járt. És én is. Mert mindezek ellenére nem volt szikra közöttünk.
Kecskemét:
Az egyetlen, érzelmek nélküli kvázi egy-éjszakás-kaland, amit SZSZ állandóan feldobál. Mintha jelentene neki valamit. Na mindegy. Szóval ő egy nagyon stesszes és önbizalom hiányos időszak mellékterméke. Feszültség levezetőnek az elfogyasztott bor mellé elment. Én annyira nem emlékszem, hogy jó lett volna. Sőt, az utána történt szégyenérzet, az aztán mindent felülírt.
Brüsszeli:
Ő hiány pótlás volt. Egyértelműen. APK-val sehogyse voltunk, SZSZ-t kidobtam, és erre jött ez a bocibarna szemű cukorság. Aranyos volt, elbűvölő, jókor volt jó helyen, és a negyedik randi után nála kötöttünk ki. Már éppen megestek volna a dolgok, mikor ellihegte, hogy egy hét múlva vissza kell mennie Brüsszelbe, és ő megérti, ha én nem akarom, mert... Brüsszel szó hallatán én befalcoltam, és mondtam neki, hogy nekem ez nem fog menni. Még így is tök cuki volt, mert megértette. Azóta se láttam. És így ő is kivétel, mert ő csak majdnem. De ő volt a legjobb majdnem.
Hát, ennyi a lista. És hogy jön ide a cetlizés? Úgy, hogy nem emlékszem, hogy Kosarassal játszottuk, vagy Csokival....
Azért ennyi idősen... ez talán nem is olyan hosszú lista.... :)
