Mi van akkor, ha nagy a baj, látod és nem tudsz segíteni a benne levőknek?

Mi van, ha mindenkinek igaza van, de senkinek sincs?

Mit kell tenni akkor, ha mindenki csak a saját igazát hajtja, és nem gondol bele a másik helyzetébe, és ez a játszma már évek óta így megy, a labda pattog oda vissza, a múltat megváltoztatni nem lehet, a jelenben helyesen élni így szinte lehetetlen, és ami összetartozott, az szépen lassan szétesik?

Évtizedek, sőt generációk rossz gondolkodását, hibáit kijavítani, kigyomlálni mégis, hogy kellene? Hogy kellene meg változtatni a megváltoztathatatlant és megmozdítani a megmozdíthatatlant?

Tényleg nekem kell felvállalni az ő konfliktusaikat? Tényleg nekem kellene megküzdenem ezekkel?

Ha nem lehet azt mondani, hogy igen vagy nem, csak azt, hogy talán. Ha nem lehet tisztán  és élesen látni a feketét és a fehéret csak szürek pacákat...

Legalább azt tudom, én miért vagyok ilyen, amilyen... De hogy hogy változtatok ezen, azt még nem tudom.

Szar az egész. UTÁLOK MOST itthon lenni.