Szokom. Nézegetem. Fura.
A gondolat.
Hogy rajtam van.
A jelentése. Ami nincs. De van. Más nekem, más neki, és más annak aki látja.
Most mi legyen? Rejtsem el a szekrény mélyére?
Hordjam, mint valami hamis illúziót?
Azt mondta, egyszer, hogy... ha odajut, hogy.... mégis... én is képtelen vagyok lépni, dönteni, belevágni a bizonytalnba...
A határok elmosódtak én meg szétkenődtem.
Tökéletesen összezavarodtam. Mit kell, mit lehet, hogy kell, ilyenkor helyesen cselekedni? Mi a helyes?
Mit csináljak?
Meddig lesznek még kérdéseim válaszok nélkül?