A szombat esténk úgy alakult, hogy APK legújabb legjobb haverjával sörözni voltunk. Ennek a legújabb és legjobbnak megvan a maga háttere, még erről nem írtam. De most nem is ez a lényeg. Legújabb legjobb legyen most csak röviden LL. (mert lusta vagyok) LL-lel fél éve dolgoznak együtt mély véd és dacszövetségben. És hát összehaverkodtak. LL 32 éves, és veszettül keresi az igazit. De tényleg brutál módon. Folyton fut 2-3 "projekt", ha egyik se érdekli konkrétan, de ha valakit komolyan gondol, 2 hét után eljut(na) a gyűrűig. Ettől függetlenül, egy nagydumás, jó fej srác, aki mindezekkel együtt még jó pasi is (bár APK szerint nyeszlett, semmirevaló, pedig csak szálkás).
Szóval APK, LL, és én söröztünk:
- Jajj, Verdi! Köszönöm a palacsintát, isteni volt. Nagyon jól esett, hogy küldtél nekem is, meg gondoltál rám.
- Örülök, hogy ízlett.
- Ezer éve nem ettem házi palacsintát. Komolyan zseniális volt.
- Én is mondtam neki.
- Ha csinálok, küldök még.
- Imádni való vagy. :D
- Hízelegsz, hogy etesselek! :)
- APK, esküszöm nem értem, miért nem vetted még el? Megfogtad az isten lábát. Vedd el most, vagy valaki lenyúlja!
- Ráérünk még arra. Eddig se ment sehová, most se fog elfutni. Igaz, Szivem?
- Azért nem vett még el, mert eddig nem akart, ezekután meg én nem akarom.
- Sütsz még nekem palacsintát?
- Miért akkor elveszel?
- Azonnal. :D
- Tépj sorszámot.
- Jól van gyerekek, majd LL eszik palacsintát az esküvőnkön. Ezt be lehet fejezni.
