Tegnap eladták szüleim Anyu családi házát. Ma voltam ott húgomékkal elhozni néhány emléket.

Elhoztam a kedven pöttyös bögrém, a vizes poharam, és Mamóca bögréjét, egy fehéret, amire arc van festve, belülre pedig egy gondolat jelben, hogy "minden kezdet nehéz".

Átnéztem a könyvespolcot, hogy mi az, amit szeretnék megtartani onnan. Pár könyvet eltettem.

Megnéztem a "tiltott fiókot" is... megtaláltam benne Nagypapám naplóját, amit egészen 1989-től írt...

... és itt, eltört a mécses...

azóta folyamatosan potyognak a könnyeim....

De muszáj most ezt leírnom, különben teljesen szétesek. Anyunak nem mondhatom, mert ő is meglehetősen rosszul érzi magát. Két húgom annyira nem érti. A kicsi megjátsza az eszét, hogy ez neki mennyire fontos, de félre dobta. A nagy pedig nem tud mit kezdeni vele. APK-nak nem mondhatom el, mert ő nem szerette a nagyszüleit, szerinte ez csak felesleges hiszti. SzSz. Most nem tudom hívni, nem tudom megírni neki...

Most képtelen vagyok elfogadni, hogy utoljára voltam Nagyimnál, hogy utoljára ültem a fotelban, hogy utoljára éreztem a ház illatát, hogy úgy nyitottam ki a kredenc ajtaját egy szem kocka cukrot keresve, mint régen, hogy többet nem nyitom a fenti titkos kallantyúval a poncihter kaput, hogy nem nézek be többet a spejzba Mamóca kompótja után, mert még ugyan van, de elhozzuk.

Képtelen voltam hátra fordulni mikor eljöttük. Hátrafordulni és integetni a háznak, mint régen, mikor elköszöntünk Nagyiméktól. Nem ment, mert most ez örökre szólt...

Beleolvastam Nagypapám naplójába... Ahogy leírta, hogy melyik nap milyen idő volt, milyen nagyobb dolgokat vettünk, mikor voltunk nála, mit ettek, ki mit csinált, ki mikor hívta őket, a karácsonyok, ahogy leírta.... Majd a vége... Nagypapám tüdőrákban ment el, áttétjes volt. Az utolsó évet is leírta. Leírta, milyen kezelés volt, és melyik után mit érzett. Nem voltam képes végig olvasni, de mintha szíven szúrtak volna, amikor leírta, hogy napokig képtelen volt enni a hányingertől, hogy mikor érezte magát jobban, ...

Aztán Nagyim kézírása... hogy 2000. április 3-án meghalt. 6-ikán 3 órakor eltemettük... Utána még évente néhány bejegyzés, arról, hogy milyen nagyobb dolgokat mikor vett, maximum kettő egy évben, elnagyolva...

Nagyszüleim szerették egymást. Nem voltak gazdagok, nem voltak különlegesek, nem voltak nagy és híres emberek. De szerették egymást. Tudom, emlékszem, van összehasonlítási alapom... A világ legjobb Nagyszülei voltak. Pontosan olyanok, mint ahogy a mesékben megírják... Hiányoznak...