Szóval reggel megvolt az interjú.
Nem ment valami fényesen. A meló tetszik, sőt! Oda meg visszavagyok érte/tőle. Baromi jó lenne... Végre nem kis pöcs főnökeim lennének, végre használhatnám a nyelvet, végre, végre, végre...
...végtére is meglehet, ide én kevés vagyok. A német tudásom miatt, meg mert nem igen volt dolgom termelő céggel. Csak szolgáltatóval. És ez ugye gáz. Meg az is, hogy egy éve nem beszéltem németül. És ezért makogtam.
És érzem én, hogy én jó lennék nekik, hogy mindenre pont optimálisan f@sza lennék.... de bár csak engem választanának...
Szóval égiek ott fent, ha van még egy esélyem, könyörgöm, segítsetek, lökjétek alám, had sikerüljön! Nem érdekel mibe kerül, mi az ára, ez a meló KELL nekem. Megfizetek érte, megszenvedek érte, jó leszek, meg minden, csak ez most jöjjön össze...
Jöjjön össze, mert itt elegem van a kiskirályokból meg a mimóza hercegnőkből. Utálom, hogy a napi 13 óra meló az kib.szott természetes. Gyűlölöm, hogy még mindig benn vagyok, és holnap reggel jöhetek 7 órára... El se tudom mondani mennyire utálom... Utálom, hogy itt semmi csapat szellem, összetartás, kiállás egymásért, mindenki hátba támad mindenkit, felfelé nyal lefelé rúg. És én, aki segítene, basz én kapom a legnagyobbat...
Szóval. Össze KELL jönnie. SIKERÜLNIE KELL.
Szorítsatok! Égiek és egyéb hadak meg segítsetek.
Ui: ez nem megfutamodás, csak nem akarok a jelenlegi szarban maradni, mert miért is kellene?!
Ui ui: Pargrafus, bocsi! Most láttam mind a két üzid. Köszönöm, és majd mesélek! Bocsi :)
