Mert NEKED semmi se jó! Önző vagy. De közbe meg megsunysz. Elvárod, hogy minden úgy történjen, ahogy NEKED jó! De azt, hogy elmond, hogy NEKED mi a jó, az már luxus! Mindenki legyen gondolatolvasó. Ha meg nem az, akkor megsértődsz, duzzogsz. Neked nem is lehet jót tenni.

Képtelen vagy kiállni magadért. Képtelen vagy bárminemű konfliktust felvállalni. Képtelen vagy az asztalra csapni. Gyenge vagy!  Jó lenne, ha végre kiállnál magadért!

Mond mit szeretnél. Mond, hogy legyen, mond, akard és úgy lesz...

 A monológ forrása egy általam csodáló mondta, hogy mennyire tisztelem Apk-t a doktoriába fektetett energiája és kitartása miatt. Hogy ez valóban figyelemre méltó teljesítmény, és hogy én már egészen biztosan feladtam volna, mert nem lenne hozzá erőm.

Volt még ezután néhány közjáték mondat, hogy ő akaratosabb, mint én, és ezt tudja is, és hogy nekem is annak kellene lenni, akkor mennyivel jobb lenne az életem, és nem utálnám folyton, amit csinálok, mert akkor mindenki tudná, hogy hol a helye az életemben. Majd felcsattant, és elhangzott a fenti monológ. Igaz, ő kizárólag a munkámra értette...

Persze, nem értette, hogy utána miért vonultam el egy órára zuhanyozni....

És ezzel befejeztem a nyafogást, nyavajgást.

Azt tudom, hogy mit kell-ene tennem. Igyekszem, törekszem, ha meg nem megy, akkor csak igazolódik, hogy egy értéktelen semmire kellő gyenge, embernek se nevezhető élőlény vagyok.