Nem is tudom, hogy min akadtam végül ki tegnap este végérvényesen... azon, hogy a beígért közös pihinktől királyul elvette a kedvem, vagy azon, hogy az anyjából indul ki és kivetíti rám, vagy azon, hogy érezzem már magam baromira megtisztelve, mert múlt héten besegített...

Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, végig güriztem az elmúlt hetet. 7re mentem dolgozni és 11re értem haza. A tegnapi nap is csak annyiban volt kivétel, hogy 10től 6ig dolgoztam. És közben baromi büszke voltam APK-ra meg tök jól esett, hogy a boltot elintézte, hogy elmosogatott, hogy csinált magának vacsorát, és annyira nagyon nem is ment a rinya, hogy én neki mit mikor és hogy... egészen tegnap estig, míg együtt nem mentünk a boltba.

Én előre mentem, ahogy szoktam, kosarat nem vittem, mert itt, ebben a boltban, ha ketten vagyunk, mindig ő hozza. erre felcsattant:

"Nem igaz, hogy azt a kurva kosarat se vagy képes hozni, hogy mindent nekem kell csinálni! Belehalnál, ha valamit te intéznél?!"

Csak néztem rá, hogy na b@zd meg mi van? És innentől kezdve kifakadt....

Kiakadt, hogy a kurva mozijegyeket is neki kellett lefoglalni, és hogyha annyira akartam moziba menni, akkor mért nem én foglaltam. Ez onnan jött, hogy délután meg merészeltem kérdezni tőle skypeon hogy foglalt-e már? Mivel főnök mellettem sündörgött, nyilván nem tudtam kifejteni, hogy én csak később fogok tudni, írni is alig tudtam neki. Na szóval ezen is kiakadt. Ő, aki itthon volt, nem csinált éppen semmit.

Mire hazaértem, kitakarította a fürdőt, és konyhát. (értsd letörölte a polcokat, bedobta a zuhanyfüggönyt a mosógépbe, felmosott és felsepert) és a szobába letörölgette a tévét, kisasztalát és szintén felmosott. Mikor hazaértem, agyba főbe dicsértem, hogy milyen rendes, milyen kedves, egy tündér, hogy ilyen szép rendet rakott, és hogy mennyire köszönöm neki mindezt.....

Majd feltettem neki a három hete levegőben lógó kérdést, hogy Drágám, akkor ahgoy megbeszéltük, elmegyünk az Aquaworld-be?

Húzta a száját, de film végéig nem derült ki, hogy k.rvára nem akar ő menni sehová... És mi az indok?! Az indok az az, hogy hát nem intéztük el a nagybevásárlást, és ÉHEN FOGUNK HALNI! Mert nincs semmi kajánk, és hogy hogy vinnénk oda is, és hogy hol fogunk enni ebben a két napban és hogy most akkor mi lesz? És különben is megterveztem-e már ezt a két napot? A pontosan mikor megyünk hovát és hogy mikor mit fogunk ENNI, mert nincs nyitva semmi és ÉHEN FOGUNK HALNI, és.... A lényeg, hogy a vita nagy része arról szólt, hogy faszán éhen halunk a következő két napban. Mire felhomályosítottam, hogy persze b.meg éhen halunk. A fagyó tömve hússal, meg zöldséggel, meg van rizs is, meg hagyma is meg levespor, meg minden, de addigra annyira bepörögtem, hogy nem láttam, hogy ő most komoylna az éhhaláltól retteg. Mert az anyja egy ilyen helyzetben szentségelne még ha tele van a hűtő és dugig a spájz, és nem tudna mit kezdeni, én meg szinte a semmiből is kaját tudok csinálni...

Iszonyatosan összevesztünk.

Én fejéhez vágtam, hgoy ezért nem szeretem, ha segít, mert ha csak egy hétig is rámarad az oroszlán rész, már megkapom hétvégén, hogy én egy lusta dög vagyok, ő meg egy félisten, aki mindent megtesz. És szegény Őőőő! Holott BAZMEG! Simán felezni kéne minden melót MINDIG. Mert lehet azzal takarózni, hogyha lejön a kilincs ő azt visszateszi, de könyörgöm, ilyen egy évbe ha egyszer van, és akkor is tart 5 percig. És mosogatni, meg ő is eltud, főleg maga után, mert hogy utánam semmit nem kellett, az biztos, mert itthon se voltam.... Ááááááááááá meg se tudom fogalmazni, mert annyira ideges vagyok.

A lényeg: nem megyünk Aquaworldbe, mert NINCS MIT ENNI, meg mert korán (értsd 10óra) kell kellni, és különben is. Ő még alszik, én dühöngök.

A fokhagymás kenyeret már éppen sütöm, a palacsinta tészta bekeverve, csirke mell olvad... éhen még véletlenül se fogunk halni.

De hogy ez is egy szar hétévége az már tuti....