Júlisra mindig lezárult minden iskolaév. Hirtelen nyakamba szakadt a szabadság, és sokszor nem tudtam vele mit kezdeni, még sokáig házit akartam csinálni, tanulni, vagy akármi. Ezért ahhoz, hogy adott évet lezárjak, mindig rendet raktam.
Kiszedegettem a régi füzeteket, amik biztosan nem kellettek. Szétválogattam a könyveket az alapján, hogy mi kellhet még a következő évre, érettségire, vagy adhattam tovább valamelyik húgomnak. Amik nem kellettek, azokat gondosan bezacsiztam, és levittem a pincébe az előző évek gyűjteménye mellé. Ha megvoltak a könyvek és füzetek, következtek a tollak. A tollaimat szeretem. (jut eszembe ellopták a kedvenc parker tollam is, a laptoppal együtt) Szóval megnéztem, hogy melyikbe kell vennem tollbetétet, hogy a rugók jól működnek-e, hogy van-e amit ki kell dobni. Általában nem volt, mert mindig vigyázok a tollaimra, és minden egyéb íróeszközömre. Beleraktam a tolltartómba őket, és elraktam a szekrénybe. És ez a mozzanat már akkoris megnyugtatott. Aztán átnéztem a "ruhatáram", (oké, ha a mostani mennyiségű cuccaim is nézem, és még azt se nevezem ruhatárnak, akkor vajon, az akkori mennyiségű ruháim... na jó, nem volt sok göncöm, nem voltam eleresztve), szóval átnéztem a ruháim, ami kikopott, vagy kinőttem, átvittem hugaimnak, hogy osztozzanak, ők pedig ugráltak örömükben. Én pedig velük ugráltam.
Velük ugráltam, és lezártam. Már nagyon régóta nem zárok így se évet, se évszakot, se semmit. Csak folyamatosan úszok, sodródok, lezárások és megállások nélkül hömpölygök az árral. Pedig erre nekem szükségem van. Nekem kellenek a szakaszok. A jól elhatárolt és lezárt időszakok. És most, itt a kiváló alkalom.
Lezárom a régi munkahelyeim. Elteszem a papírokat a felmondásról, kirendezem a régi anyagokat a laptop-ról, kiválogatom a ruháim, áttúrom az összes cuccom, és minden, ami régi vagy nem kell, vagy fáj, azt mind mind kidobom. Ami pedig értékes, de már most nem kell, s talán később sem, az kap egy szép zacskót.
Lezárom. Mert van mit lezárnom, és van miért lezárnom. Mindezt azért, hogy végre végre örömtáncot járhassak.
