Gondolom mindenkinek van legalább egy idióta lánybúcsús élménye, ha máshonnan nem, a tévéből tuti. Vagy egy tucat filmnek témája, esetleg sorozatnak epizódja, mikor egy szereplőnek idióta lánybúcsút szerveznek. Idióta, mert általában kényszeredett, és nagyon nagyon mű... Ez talán azért is lehet így, mert mindig van egy olyan szerencsétlen a bagázsban, mint én voltam, azon az ominózus alkalmon, istenem, hát nem vagyok a "fajtájuk", de buligyilkos se voltam.
Annyit nyafogtam Anyumnak már a bulit megelőző este, és indulás előtt egy jó negyed órával annyira maga alá gyűrt a letargia, hogy előkapta a spejz legsötétebb és legtitkosabb zugából a zölddió likőrjét, és gyorsan megitatott velem kettőt, mert az gyógyszer. Meg az majd segít.... Túlélni. Mert Ő tudj, hogy miféle viperaverembe kényszerültem APK miatt. Na de ennyit rólam, hisz már ismertek, nincs is mit ragoznom ezen.
Ellenben a lánybúcsú egyéb résztvevőiről semmiféle fontos infóval nem rendelkeztek. Szóval lássuk csak:
2gyerekesanya: középsulis volt osztálytárs, akkor neki volt a legjobb melle, és minden pasi belezúgott, de minimum a lábai előtt hevert. Már akkor kijelentette, hogy neki pénzes pasi kell, mert nem fog egy életen át nyomorogni. Tanárok kis kedvence, anyuci kiskedvence, éltanuló, ha amerikában lennénk pompomlány vezér lett volna, az fix. Most pedig egy velem egyidős 165 cm-s tömör gyönyör, akin úgy 30 kiló súlyfelesleg van, de ez ugye nem baj, mert ő szült, ő anya, ő mindenkinél jobban tudja és meg is mondja, mert az ő férje a határon túl dolgozik, igaz, ő maga lediplomázott, dehát a mai gazdasági környezetnek hála, egyetlen percet sem dolgozott. Meg ugye a férj elég gazdag ahhoz, hogy sosenem kelljen melón gondolkodnia. Fontos tudni, hogy végig, végig mindenkinek beszólt mindenről. Már több gyűrűje is van, hisz kapott egy eljegyzésit, egy karikát, és egyet-egyet a gyerekei születésekor.
Terhes: némi übermensch komplexussal megáldva, mert őőő kicsiny falumnak "abból a bizonyos" családjából származik. A teáscsészétől eltartja a kisujját, mert ő arisztokrata, és most megtiszteli a világot azzal, hogy egy életet hoz létre, és igenis mindenki boruljon térdre előtte. Hm... nem volt nagyképű, csak arccal előre nem, csak oldalazva fért be az ajtón. Ő nem baszogatott senkit,hisz a társaság nem volt méltó ahhoz, hogy bárkivel is szóba elegyedjen. A gyűrűjében a kövek a szerelmük záloga, de ezt, mi nem érthetjük. Nem érthetjük, hogy mit jelentenek a kövek a karikagyűrűjében, így ez maradjon az ő titka
A kiöregedett: egy 45-50 körüli nő, tippikus 50es éveiben járó falusi asszonyok gondolkozásával. Sötét volt, mint az éjszaka. Ő akadt fenn azon a leginkább, hogy nekem még se gyűrűm, se gyerekem. És eme őszinte ( és télleg őszinte) döbbenetének az este folyamán többször is hangot adott. Hogy mit keresett ott, na az érdekes.... Az ő gyűrűjét, a párja (aki 24 évvel fiatalabb nála) szóval a párja édesanyjáé volt. Őt annyira szereti a párja, hogy az anyja gyűrűjét adta neki.
Az elnyomott: szintén középsulis osztálytárs. Mindig is kedveltem, mert őszinte egyszerű csaj, akit hatalmas szívvel áldott meg a sors, de sajnos, kicsipicit naiv, ezért folyton elnyomják. Sóvárog már nagyon a gyerekre, de még egész jól kezeli a helyzetet. Férjnél van, de egy egy poén megértése még mindig 5 perc neki. És még mindig hagyja magát elnyomni, főleg 2gyerekesanyának. Semmi különleges nincs a gyűrűjében. Csak gravíroztak, az esküvő dátumát. Csak ennyi.
Szervező1: Tippikus szőkecica csajszi, aki már menyasszony, és akinek a mostani menyasszony fogja szervezni a lánybúcsúját, ezért iparkodott apait-anyait beleadni, hogy majd az ő bulija is sirály legyen. Sokat elmond róla, hogy a rajta lévő ruháinak az ára kb egy havi fizum. Folyton hangoztatta, hogy hová és hogyan mennek nyaralni, vásárolni, és a gyűrű, ami az ujján van, igen értékes és egyedi. Lepattanhatatlan kővel, csak neki tervezték.
Szervező2: tenyeres talpas nálamnál 5 évvel fiatalabb menyecske, aki a falu határán túl még soha nem járt. A szomszéd város is misztikus hely, de tény, hogy jól feltaljálja magát abban az életben, ami engem mindig is feszélyezett. Már már bámulatos könnyedséggel lavíroz a falusi intrikák tajtékos vizein. Nem hordja a gyűrűjét, az esküvő óta kihízta.
Soffőrmenyasszonyok: talán 3-an voltak, vagy nem is tudom. Vihogtak, gyűrűt mutogattak, de mivel nem ismertem őket, és nem is barátkoztam azon az estén, sokat nem tudok róluk mondani. Csak azt, hogy pia nélkül is túl sokat vihogtak. Nem tüntek ki a gyűrűjükkel se. Talán mintha az egyiknek irreálisan picurka lett volna a kő az amúgy elnagyolt karikában. Talán....
Menyasszony: Boldog, hisz elveszi élete szerelme. Boldog, mert a 9 évnyi küzdelme meghozta gyümölcsét. Boldog, elérte, amit akart. Az ára, az mellékes. Senkit nem érdekel, hogy mit adott oda érte, hogy akihez hozzámegy, inkább egy mindenki által elvárt ideál, mint az élete igazi szerelme. Még feldereng előttem egy ködös kép a srácról, aki az igaz szerelme volt. A focistáról, aki nem felelt meg a szülőknek és a becses családnak.... Hmmm... Hallgatok a láthatóról, hogy a Menyasszony egyre igénytelenebb és kövérebb, hogy szépen lassan belecsúnyúl az életébe, és hogy látnom hogy egyetlen célja az életének a gyerek... Nem, nem mondok semmit....
FOLYT. KÖV....
